NYÍREGYHÁZI SZLOVÁK („TIRPÁK")
NYELVJÁRÁSI ÉS NÉPRAJZI EMLÉKEK
II.
NYÍREGYHÁZA,
m
.
NYÍREGYHÁZI SZLOVÁK
/»TIRPÁK"/
NYELVJÁRÁSI ÉS NÉPRAJZI EMLÉKEK
XI.
N y í r e g y h á z a
m
JÓSA ANDRÁS MÚZEUM KIADVÁNYAI
19.
Szerkeszti:
Németh Péter
A kötet anyagát sej tó alá rendezte:
Erdész Sándor
Felelós kiadót
Dr. Németh Páter
ISSN 0133-8110
Készült:
a Szabolcs-Szatmár Magyal Tanács
Sokszorosító Költségvetési Üzemében
600 példányban
Falaiós rázatói
Kovácsvölgyi Zoltánná
üzemvezető
TARTALOM
ELŐSZÓ /Erdész Sándor/
1
1. Páll I s t v á n : Az Észak-Tiszántúl szlovák l a ­
kossága a 18, század e l e j é t ő l
az I . v i l á g ­
háborúig
2. Németh Zoltán:
3
Mikor és hogyan
t a n u l t meg
magyarul a t i r p á k ?
25
3 . Jan Koma:Etnograficky výskum S l o v á k o v - " t i r pákov" na sálasoch v okolí Nyíregyházý
63
Néprajzi kutatások a Nyíregyháza-környéki
" t i r p á k " bokortanyákon /Kivonat/
104
ELŐSZÓ
A J ó s a András Múzeum Kiadványai s o r o z a t 9 .
számaként
1977-ben j e l e n t meg a Nyíregyházi szlovák /"tirpák"/ nép­
r a j z i és nyelvjárási emlékek c. kötetünk, melyről mind a
hazai, mind a szlovákiai sajtóban - vállalkozásaikat e l ­
ismerő recenziók jelentek meg. Ezért i s határoztunk úgy,
hogy az újabb kutatások eredményeit közreadjuk.
Az előző kötetünk előszavában Németh Zoltán beszámolt
az ún. "nyíregyházi szlovák nyelvjárást és népi emlékeket
kutató munkaközösség" c é l k i t ű z é s e i r ő l , a kutatási felada­
tokról, a "tirpák" etnikum változásáról. Fölösleges lenne
e kérdésekről újra szólnuik.A j e l z e t t spontán munkaközös­
ség ma i s működik,változó,de bővülő tagsággal. A nyíregy­
házi kollegákon kívül, dr. Michel Markus* és dr. Jan Koma
mellett újabb szlovákiai kutatók csatlakozására és s e g í t ­
ségére i s számíthatunk, örömmel vesszük, hogy egyre több
f i a t a l kutató,főiskolai hallgató vállalkozik "tirpák" ha­
gyományok gyűjtésére és feldolgozására.
A nyíregyházi bokortanyák v i l á g a napjainkban komoly
társadalmi,gazdasági változáson megy á t . A századfordulón
még 72 bokortanyát tartottak számon. Napjainkban a bokor­
tanyák egyre fogynak. A városszélieket Nyíregyháza s z i p ­
pantja magába,a távolabbiek pedig új közigazgatási egysé­
gekbe olvadnak be. Kálmánháza 1949-ben alakult olyan t a ­
nyákból, amelyek korábban nagyrészt Ujfehértóhoz tartoz­
tak. Felsősima ugyan nem v é l t önálló községgé,de i t t s z é ­
kel egy állami gazdaság, s így j e l e n t ő s tanyai központtá
f e j l ő d ö t t . Nyírszöllős eredetileg Kótajhoz t a r t o z o t t , de
már 1922-ben önálló községgé alakult.Ujabban Nyíregyházá­
hoz tartozik. Nagycserkesz 17 tirpák bokortanya összevo­
násával k e l e t k e z e t t , 1952-ben. A névadó Nagycserkeszen,
mint belterületen ez új község lakosságának mindössze 11
JÉ-a é l . Nyírtelek 1952-ben Nyíregyháza határából v á l t k i ,
14 - nagyrészt tirpák - tanya e g y e s í t é s é v e l .
Ezekben az új községekben az illetőség, a hovatar­
tozás kérdése is változóban van»FL.a Nagycserkeszhez tar­
tozó bundásbokoriak egyrésze "bundásbokori"-nak,másrésze,
főleg a fiatalság "nagycserkesz!"-nek mondja magát.
Kik laknak ma a bokortanyákon? Zömmel még azok a gaz­
dálkodók, akikben még megvan a "tirpák gazda" öntudata, akik esetleg még a szlovák nyelvet is ismerik. Zöldség- és
gyümölcstermesztéssel foglalkoznék, s a háztáji gezdeságuk
termékeit az ÁFÉSZon vagy a hetipiacon keresztül értékesí­
tik. A tirpák gazdák fiai és lányai már egy újabb generá­
cióhoz tartoznak, akik Nyíregyházán dolgoznék, sőt nagyré­
szük már a városban lakik. Ez az újabb generáció még kötő­
dik a bokortanyákhoz. Akik a bokrokban leknek, ú j , modern
házakat építenek. A házhoz nemesek garázs, hanem gyümöl­
csös is tartozik. A munkábajárás nem okoz nehézséget. Akik
a városban laknak,szintén rendelkeznek tanyasi házzal,ame­
lyet a szülő, nagyszülő vagy valamelyik rokon gondoz. Szá­
mukra a tanyasi ház lényegében hétvégi ház.
Vannak olyan "tirpák gazdák" is, akik utód nélkül hal­
nak meg, vagy gyermekeik távoli vidéken telepedtek meg, s
az őai házra nem tartanak igényt. Eladni nem könnyű, mert
hétvégi háznak nem minősíthetőek. Ezért furcsa ellentmon­
dást tükröznek azok a bokortanyai utcák, amelyekben a hi­
valkodó épületek mellett bedeszkázott ablakú, nádtetős ház
rogyadozik.
A bokortanyák Jelenlegi átalakulásának bemutatását
szükségesnek tartottuk azért, hogy egyrészt a nyíregyházi
bokortenyák fejlődésének egyedi sajátosságaira felhívjuk a
kutatók figyelmét, másrészt pedig a "tirpák" hagyománygyüjtés sürgőssége és fontossága mellett ismét szót emelhes­
sünk.
Erdész Sándor
2.
TALL ISTVÁN:
AZ É S Z A K - T I S Z Ä N T U L SZLOVÁK LAKOSSÁGA A 18. SZÁZAS
ELEJÉTŐL AZ I. VILÁGHÁBORÚIG
Az utóbbi években több tanulmány jelent meg, amely
az Észak-Tiszántúl /a mai Szabolcs-Szatmár megye és Haj­
dú-Bihar megye északi része /nemzetiségi lakosságával fog­
lalkozott. Ezek az ukránok, németek és románok
mellett
részletesen feldolgozták a nyíregyházi szlovákok /"tirpá­
kok"/ történetére, néprajzára és nyelvjárására vonatkozó
2
8datokat,
de mindeddig nem készült összefoglaló a megye
más helységeiben élt - ill. élő - szlovák lakosságról.
Dolgozatunk ezt a hiányt kivánjs pótolni, amikor történe­
ti -ceno'gráfiai áttekintést nyújt a terület 18-19. századi
szlovák népességről.
Főként nyomtatásban megjelent forrásokat használtunk fel,
de PESTY Frigyes kéziratos helységnévtára esetében /az anyag gazdagsága és kivételes forrásértéke miatt/ kibőví­
tettük kutatásunk körét. A 18-19. század eleji statiszti­
kai adatokat, kiadványokat nagyfokú kritikával kell hasz­
nálnunk, de - mivel más, pontosabb anyag nem áll rendel­
kezésünkre - dolgozatunk Írása során mégis ezekre támasz­
kodtunk. Reméljük, hogy Írásunk nem csak a történészek­
nek, hanem a néprajzkutatóknak és nyelvészeknek is hasz­
nosítható adatokkal fog szolgálni.
Mielőtt a címben jelzett témára rátérnénk, röviden
vázolnunk kell, hogy mi tette szükségessé a 18-19* szá­
zadban a nemzetiségek - köztük a szlovákok - betelepí­
tését ill. betelepülését a tárgyalt területre. Elsőként a
török háborúkat említhetjük meg, amelyek miatt a lakosság
nagy része elbujdosott, főként a negye déli részéről. A
18. század elején a kuruc harcok 111. a Rákóczi-szabad­
ságharc is nagymérvű lakosságcsökkentéshez vezettek. A
harcok elülte után 1717-ben Erdély felől tatár betörés
pusztította végig a szatmári részt. Alighogy megindult a
megmaradt népesság visszaszállingózása, 1739-40-ben pes­
tisjárvány tört ki, amely egyedül Szabolcsban ötezer ál­
dozatot követelt. A földesurak - köztük az elkobzott Rá­
kóczi-birtokok új tulajdonosai - magyar jobbágyokat nem­
igen telepitettek, mert az emiitett okok miatt nem volt
honnan, az itteniek munkaereje viszont nem volt elegendő
a földek megművelésére. A fentiek miatt a földbirtokosok
minden alkalmat megragadtak, hogy újabb adófizetőket sze­
rezzenek. Egy részük úgy határozott, hogy külföldről /fő­
leg Németországból/ telepit be németeket, Erdélyből, fő­
ként a Szilágyságból románokat, az ország északi megyéi­
ből pedig szlovák Jobbágyokat. Azok, akiknek nerr. volt anyagi erejük külföldi telepesek behívására, azokat ez uk­
ránokat, szlovákokat és románokat "marasztották meg, kik
aratás idején a nélkül is le Bzoktak szállani hegyeikről,
hogy az Alföld gazdag termését betakarítani segítsenek."•*
A szlovák lakosság megjelenése a területen azonban
nem csak szervezett telepítés eredménye. Jelentős tömege­
ket hozott a spontán betelepülés is, melynek során a fel­
vidéki megyék jobbágyai - családostul vagy anélkül - el­
szöktek eredeti lakóhelyeikről és itt telepedtek meg.Nagy
csábító erőként hatott a földek viszonylagos bősége, amit
a fentebb felsorolt okok eredményeztek, valamint az, hogy
itt többféle kedvezmény várta az új lakosokat. FÉNYES Elek 1847-ben megjelent munkájában irja az Árva megyei
szlovákokról, hogy "Népessége e megyének az utóbbi évek­
ben a nagy éhség és nyomorúság miatt teljesen megfogyat4.
kozott, s az élelemkereset forrása is bedugulván, nem tö­
megben ugyan, hanem elszórva, ezerenkint költöztek ki in­
nen a lakosok a boldogabb magyar alföldre."
Az 1848-as
Jobbágyfelszabadításig - a szervezett telepítések kivé­
telével - szlovák népesség jórészt illegálisan került a
területre.
A múlt század második felében a fellendülő mezőgaz­
dasági termelés, a gabonakonjunktúra idején egyre több
munkáskézre volt szükség. A nyírségi birtokosok - amint
az már korábban is szokásos volt - a felvidéki jobbágyok
közül toboroztak aratómunkásokat, akik az aratáson kivül
nyomtatást és cséplést is szívesen vállaltak. Egy 1880-as
újsághír szerlnfAz arató tótok pontosan megjelennek min­
den évben a Péter-Pál előtti vasárnapon.Több ezer bajusz­
talan felvidéki bocskoros, hosszú szekerekkel, apró lovacskákkal elözönlötték a helybeli sétatért, s a mint egyes csoportok elszélednek a vidékre, - úgy folytonosan
érkeznek újabbak. Mint halljuk, az idén nagy tót invasiőnak nézünk elébe, mert a felvidéki inség következtében
sokkal többen keresnek munkát az Alföldön, mint a múlt
évben." 5 Az idénymunkások közül többen családjukkel együtt érkeztek, egész évre vállaltak munkát, itt teleped­
tek meg, mások itt házasodtak meg és alapítottak csalá­
dot.
Ez a folyamat egészen az I. világháborúig tartott.
A szlovákság másik részének az Észak-Tiszántálra va­
ló áramlását a betelepítések adták. A legfontosabb, leg­
nagyobb számú szlovák telepest a területre hcző betelepí­
tésre 1753-ban került sor, amikor Békés megyéből költöz­
tek szlovákok Hylregyházára. Itt róluk nem Írunk, mivel
már számos tanulmány foglalkozott a kérdéssel. Csak any-
5.
nyit jegyzünk meg, hogy a Békés megyéből áttelepültek evaogélikus vallást követtek, ami megkülönböztette őket a
később Szlovákiából áttelepültektől, akik legnagyobbrészt
romai és görög katolikusok voltak.
A források alapján vegyük sorra, bogy mely Szabolcs
és Szatmár megyei községekbe települtek be szlovákok, és
ahol lehetséges, megkíséreljük megadni a betelepülés ide­
jét is.
A 18. századi források közül az 1715-ös és 1720-as
összeírás adatait dolgozatunkban nem tudjuk hasznosítani,
mivel az ukrán és a szlovák háztartások számát összevon­
tan adja meg. Az azonban kitűnik belőle,hogy néhány szlovák család már akkor is élt a területen. A% 1773-as öesszeiráe területünkön csak Nyíregyházán jelöl "Slavonics"
lakosságot.
E szláv nyelvű népességről tudjuk, hogy a
betelepült szlovákokról van szó. Nem tudni, hogy Pátyodon
miért nem említi a szlovák lakosságot,pedig azt már 1731beh /tehát több mint 20 évvel a nyíregyházi telepítés előtt/ római és görög katolikus szlovákokkal valamint uk­
ránokkal telepitette be Bagossy László, aki 1724-ben kapta meg az akkor még pusztán lévő helyeéget. ' Egy 1779-es
canonica visitatio Szabolcs megye három helységében,Kyirbélteken. Kyirgelsén és Nyíregyházán mutat ki szláv nyel­
vű népességet, de számukat nem közli.
Byirgelse szláv
nyelvű lakosságáról nem tudjuk, hogy voltak-e közöttük
szlovákok. Azt tudjuk, hogy a 18. század végén ukránok is
laktak a községben.
Nyirbéltek betelepítésére vonatko­
zó adatokat a falu elöljáróságának PESTY Frigyes kérdői­
vére 1864-ben küldött válaszai adnak: "Nyír Beitekről a
Magyar lakosok mint protestánsok kipusztíttattak 8 helyö-
6.
ket Oroszok és Tőtök foglalták el",akik "a' felföld majd­
nem minden falvaiból" költöztek ide.
A 18.század második feléből még három szabolcsi köz­
ségről tudunk, ahová szlovákok települtek. Pócspetribe
1766-ben érkeztek katolikus telepesek "Magyarország felsőbb vidékeiről". *•* Kyiradonyban Károlyi Imre gróf 1779ben épített templomot a romai katolikus szlovák telepe­
seknek; ekkor létesült ott a plébánia is, tehát a telepí­
tés ezidőre tehető. * Szentgyörgyábrány /1901 óta Hyirábrány/ szintén a 18.század végén népesedett be éjra. Te­
lepesei főként ukránok, szlovákok és románok voltak. 5 A
szlovákok Árva megyéből költöztek a helységbe.
A Bereg megyei szlovák szórványlakosság is ekkoriban
telepedett meg. Marok és Papi szlováksága 1796-ban Varra^
—
—
"•••
ip»
nó vidékéről "szivárgott" ide. '
A 18-19. század fordulója körül keletkezett statisz­
tikai összefoglalók adatainak bemutatása előtt meg kell
jegyeznünk, hogy az egyes szerzők más-más neveket hasz­
nálnak a nemzetiségek megkülönböztetésére. VÁLYI és SZIR­
MA Y is az ukránokat orosznak, vagy orosz-tót-nak nevezi.
A szlovákok megnevezése általában tót, de SZIRMAY ceehtótoknak /németül "böhmische eleven"/ is Írja, ezzel kü­
lönböztetve meg őket az orosz-tótoktól. Ezek előrebocsá­
tásával tekintsük át, milyen adatokkal szolgálnak az ezldőtájt kiadott munkák.
A 18. század legvégén, 1796-1799-ben Budán adta ki
VÁLYI András 3 kötetes összefoglaló munkáját "Magyar Or­
szágnak leírása" cimmel. Ebben sem tükröződik teljes mér­
tékben a falvak etnikai összetétele. A vizsgált területen
csak három községet emlit, amelyeket részben vagy egészé7.
ben szlovákok laktak. A fentebb szereplő helységek közül
egyikben sem jelez szlovák lakosokat, Nyíregyházát is
tiszta magyarnak jelöli. Munkája szerint tiszta szlovák
Szatmár megyében Pátyod. magyar-szlovák Kölese: Szabolcs­
ban egyedül Acsád magyar-szlovák lakosságú/ez utóbbi köz­
séget tévesen Bihar megyébe helyezi/. Acsád kivételével
ezekkel a községekkel a későbbiekben is fogunk találkoz­
ni.
1809-1810-ben jelent meg SZIRHAY Antal kitűnő munká­
ja Szatmár megyéről. A megye nemzetiségi lakosságát is­
mertetve megjegyzi, hogy "A* Tatok még ide nem igen fér­
kőzhettek, csak Jánk mező városba, Cseke, Lázári, Sárköz
18
és Pátyod nevezetű falvakban kevesen... találtatnak."
A második kötetben a községek leírásánál nem emliti a
jánki és csekei szlovákokat; Pátyodot ő is tiszta szlo­
váknak veszi, akárcsak VÁLYI. A fentieken kivül megemlíti
még,hogy Rozsály "most népetlen, és lakóssi kevesen vágy­
nak, mint egy 36. gazda, a'kik Magyarok, Oroszok és Tőtok." 9 /A rozsályi szlovákokat később semmilyen forrás
nem emliti. Azt kell gondolnunk, hogy az adat hibás, vagy
egy gyorsan felezivédő ill. elvándorló népesség pillanat­
nyi állapotát jelzi./ Köleséről azt Írja, hogy "Til Lut­
herans vallást tartő Tőt gazda-is van a* helységbe, kik
Nagy Károlyba áldozni, egyébként a' Református Templomba
járnak." 2 0
MAGDA Pál munkájának első, magyar nyelvű kiadását
1819-ben adta ki, de adatai elég hiányosak. Szabolcs me­
gyében egyetlen helységben emlit szlovákokat /ez valószí­
nűleg a legnagyobb szlovák népességgel biró Nyíregyháza/,
a többiről bizonyára nem tudott. Szatmár megyében "Magya21
rosodó Tótok 5. faluban Magyarokkal vegyesek." - Írja.
Nem tudni, hogy ez a szám mely községekre vonatkozik, ml -
8.
vei a szerző név szerint nem adja meg azokat. Ekkorra már
a fentebb emiitett helységeken kivül újabb szlovák bete­
lepülések történtek Szatmárba is. Az addig puszta Nyircsaholyba 1812-től egy évtizeden keresztül települtek
Zemplén,Sáros,Abaúj ós Ung megyebeli szlovák családok.
Pusztadobos /vagy Vérasdobos/ a Borovszky-féle Szatmár
vármegyei monográfia szerint 1804 körül kapott szlovák
lakosságot. Pusztadobos elöljárósága 1864-ben úgy tudta,
k
hogy a község az "1816- évi országos szükség alkalmával
Sáros Zemplén Ung megyékből tőt ajkú népekkel megnépesittetett, kik jelenben már jobbadán meg magyarosodtak." ^
Kern tudjuk, hogy melyik adat fedi a valóságot. SZIRMAY
tiz évvel korábban megjelent müvében meg sem emliti Pusz­
tadobost Szatmár megyében; egy kiadvány 1808-ban Szabolcs
megyéhez tartozó pusztának /praedium/ jelzi.
A későbbi
statisztikák és helységnévtárak sem jeleznek itt szlovák
lakosságot, csak az 1880-as népszámláláskor bukkannak fel
1smé t.
A 18. század végén települt Bereg megyei Marok és
Papi mellett Surány /ma Beregsurány/ is kapott
szlovák
lakosságot a 19. század legelején. 1864-ben úgy tudta a
község vezetése, hogy "ez előtt 50-60 évvel vándoroltak
be Zemplén megye felsőbb részéből, a' most már nevezett
község fele részét tevő tót ajkú lakosai..." *
Munkájának 1832-ben megjelent német nyelvű kiadásá­
ban MAGDA korrigálja adatait: ebben már 15 településről
26
Írja, hogy cseh-szlávok /"böhmische slaven"/ lakják.
A legelső, minden községet részletesen taglaló munka
FÉNYES Elek nevéhez fűződik, aki 1836-40-ben adta ki több
kötetéé statisztikáját. ' A községenkénti lebontásnál
megadja a lakosság számát,vallását, nemzetiségét; sajnos,
9.
a nemzetiségi lakosság számát külön nem tünteti fel. Az
I. számú térképen azokat a helységeket Jelöltük, amelyek­
ben F .ÍNYES munkája szerint szlovák lakosság is élt.
FÉNYES statisztikája szerint Szabolcs megyében 15700
szlovák lakoe élt, ebből egyedül a Dadái Járásban /amely­
hez Nyíregyháza is tartozott 13210 evangélikus - tehát
szlovák - lakossal/ 14150, a Nyírbátori Járásban pedig
1350 fő. Tiszta szlovák lakosságú helységről nincs tudo­
mása; a vegyes nemzetiségű falv8k közül 8 magyar-szlovák
/Ibrány. Levelek, Lúgos, Keresztút - ma KótaJ -, Magy,
Nylradony. Szalmád és Szentgyörgyábrány/. 2 magyar-németszlovák lakosságú /Pőc8petri és Rakamaz/; Nyíregyházán is
három nemzetiség élt, csak arányuk volt más: szlovák-ma­
gyar-német. Még egy pusztán, Királytelken /ma Nyírtelek/
is emlit magyar-szlovák népességet.
Szatmár megyében egyedül Pátyodon tüntet fel szlo­
vák-román lakosságot. A megye népességének felekezeti ho­
vatartozása kapcsán megemlíti, hogy "A• romai katolikus
vallást magyarok, németek, s' kevés tótok követik;.;« az
evangélikusok részint magyarok, részint németek és t<528
tok."
A Szamosközi Járásról megjegyzi, hogy "Azon ke­
vés tótok,kik a' magyarok közt Csekén, Kölesén, Peleskén,
Lázáriban, 'stb lakván nagy részt elmagyarosodtak, külö­
nösen ki nem tettük." 9 A területhez tartozó Bereg me­
gyei részen szintén Jelöl egy szlovák foltot. Itt 3 köz­
ség /Marok. Pz.pl és Surány/ volt magyar-szlovák lakossá­
gú.
A múlt század közepétől megsokasodtak az olyan kiad»
ványok, amelyekből témánkhoz adatokat meríthetünk. 1847ben adta ki FÉNYES Elek már emiitett összefoglaló Banká­
ját. Megyei összesítő adataiból kiderül, hogy 7 él alatt
10.
I . térkép
AZ E s z a k - í i s z á n t ú l szlovák lakossága 1836-40-bsn.
/FĹXTÍJS iilek nyomán/
majdnem ezerrel nőtt Szabolcs megye szlovák lakossága:
16.642 fő volt 1847-ben. Ez azonban csak számszerű növe­
kedés, mert ugyanekkorra az összlakosságban elfoglalt arányuk csökkent: 7,7 %-ról 7,5 %-ra. Egyébkánt ez az egyetlen eset, amikor a statisztikai kimutatások szerint
is nőtt a területen lakó szlovákok száma. A szerző ebben
a müvében községenkénti lebontást nem közöl, Így nem tud­
juk, mely területeken gyarapodott a szlovákok száma.
FÉNYES újabb nagy statisztikai összefoglalója 1851ben jelent meg. "* Ebben általában megismétli 1836-40-ben
kiadott munkájában közölt adatait, de néhány község ese­
tében újabbakkal cseréli ki azokat. így az ott említett
helységek közül Ibrány, Magy.Rakamaz és Szalmád már tisz­
ta magyar települések. Rakamaznál megjegyzi, hogy "A la­
kosok német,s kis részben tőt eredetűek, de elmegyarosodtak." •* Ismét a kölesei szlovákokról is ir: "Az elmagya­
rosodó tót evangélikusok N.-Károlyhoz csatoltattak egyházilag." 3 2
Az ezt követő időszakban kiadott munkák már mind a
szlovák /és egyéb nemzetiségek/ arányának csökkenéséről
tanúskodnak. FÉNYES munkáiból láttuk, hogy a 18. és a 19.
században betelepült szlovákok - bár még ezután is fo­
lyamatosan érkeztek a vizsgált területre - egyre kevesebb
településen mutatható ki. Beolvadásuk felgyorsult, 8 ha
nem is váltak magyarrá,de nagy részük eljutott a kétnyel­
vűség állapotába. Ezt az is nagyban elősegítette, hogy a
betelepülők jelentős része már előző lakóhelyén megtanult
33
magyarul, J tehát nem itt kellett megismerkednie egy tel­
jesen új nyelvvel /ez különösen a nyíregyházi tirpákokra
vonatkozik, de a megye egyéb szlovák lakossága esetében
12.
is h88onl<5 lehetett a helyzet/. Az évente az Alföldre le­
járó mezőgazdasági munkások is megismerkedtek már koráb­
ban a magyar nyelvvel, igy letelepedésük után nem okozott
nehézséget a magyarságba való beilleszkedés.
Egy 1858-ban készült helységnévtár
csak kilenc olyan községet talált az Észak-Tiszántúlon, ahol szlovákok
is éltek. A FÉNYES által felsorolt helységek közül Leve­
lek. Lúgos, Károk. Papi, Pátyod, Pócepetri. Surány és
Szentgyörgyábrány adatai maradtak ugyanazok. Nyíregyhá­
zát szlovák-magyarnak jelöli. Változás még, hogy Nyiradonyban nem tüntet fel szlovákokat, helyettük a község
lakosságának nemzetiségi összetétele magyar-román.
Az 1863-as helységnévtár "*5 szerint Kölesén a népes­
ség összetétele magyar-szlovák, pedig FÉNYES korábbi meg­
jegyzése teljes beolvadásukra vonatkozott.Több olyan köz­
ségben is jelöl szlovákokat, ahol addig nem éltek /Nyír­
császári magyar-román-szlovák, Máriapócs román-szlovák magyar, Nyircsaholy szlovák-magyar, Óvencsellő magyar­
szlovák-német/. Nyíregyháza változatlanul szlovák-magyar,
Pátyodon viszont már a magyarok voltak többségben a szlo­
vákokkal szemben; a közeégbeli románokat nem említi a
helységnévtár.
Érdekesség még, hogy a Bereg megyei szlovákok teljesen
beolvadtak; mindhárom szlováklakta község tiszta magyar­
ként ezerepei.
Dolgozatunkban már többször hivatkoztunk PESTY Fri­
gyes kéziratban maradt helységnévtárára, amely az 1864-es
állapotokról ad felvilágosítást, emellett 8 községek be­
településére és lakóira vonatkozó adatokét is közöl /a
13.
kérdőív 5. pontja erre kért választ/. A fentiekben sze­
replő települések mellett több község elöljárósága is je­
lelte , hogy oda is települtek be szlovákok /Biri, Nyírtass,
Szabolcs, Kállósemjén. Kisvárda/. Ópályi, Oros. Papos és
VItka elöljárósága is irta, hogy történt szlovák betele­
pülés, de azok már "magyar ajkú magyarokká lettek" V8gy
"tökéletesen megmagyarosodtak". Tornyospálcán még beszél­
tek szlovákul a Mária Terézia idején Sáros és Zemplén me­
gyéből betelepült görög katolikus szlovákok. Kyirbaktán
már csak a "tót hangzású" családnevekből sejtették, hogy
oda is költöztek be szlovákok.Ófehértó "egy utszája,melly
később épült, ugy látszik Zemplén és Ung megye fel­
ső részéből leszármazott tótok által telepitett, *s mos­
tan is Tót útszának neveztetik." Geszteréd szlovák lako­
sai "a' felsőbb tót ajkú több megyéből szárn-aztak" - de
hogy mikor, nem lehet tudni. Már FÉNYES Elek is közölte,
hogy az evangélikus /tehát szlovák/ vallásúaknak Nyíregy­
házán kivül Hugyajon /ma Érpatak/ és Geszteréden vannak
"leány ekklézsiák egy egy oskolameaterrel." *
A FÉNYES által is emiitett, szlovák lakossággal is
birő Bereg megyei községek közül Marok szlovákjairól azt
tudjuk meg, hogy az "idegen ajkúak saját nyelvöket is ér­
tik, de nem mindnyájan mert már el magyarosodtak." Surány
szlovákjainak betelepüléséről is érdekes leirást kapunk
PESTY helységnévtárából. A szlovákok "jelenleg is részint
mint rokonok, részint mint ismerősök látogatásul jővén
megtelepednek.így népesítetett 's népesül naponta e' köz­
ség, mely mint nyelvre, úgy vallásra nézve is kétféle,
- az eredeti törzsfaj a' helv. hitvallású magyar, a' be­
vándorolt tótajku vegyes rom. Cath. *s görög Cath. vallá­
sú."
Ebből az idézetből is látható, hogy a betelepedések ko-
14.
rántsem záródtak le a 19.század első felében, hanem ké­
sőbb is folytatódtak. A folyamat bizonyára sok községnél
hasonló volt, a szlovákok betelepülése több helyen évti­
zedekig' elhúzódott.
A szlovákok még az 1850-60-as években is hoztak lét­
re újabb településeket. Nylrszőllós /1922 előtt Kótaji
szőlők néven Kótajhoz tartozott/ is ekkortájt keletkezett
részint Sáros, Ung, Zemplén és Abaúj megyei szlovákok meg
ukránok, részint Nyíregyháza környéki szlovákok betelepü37
lése révén.
Egyébként sok nyíregyházi evangélikus csa­
lád költözött át nemcsak Kótaj be, hanem más szomszédos
községekbe is /Oros, Nagykálló, Ujfehértó stb. többek kö­
zött igy kapott evangélikus lakosságot/. 3 Valószínűleg
a fentebb emiitett geszterédi szlovákok is a nyíregyházi­
akkal álltak kapcsolatban.
FÉNYES Elek 1867-ben újabb statisztikai tanulmánnyal
jelentkezett. Ebben megyei és járási lebontásban adja meg
a nemzetiségek számát,de korábbi munkái és a későbbi nép­
számlálások alapján ezek az adatok nagyon hiányosnak tűn­
nek. A tanulmány szerint Szabolcs megyében húsz év alatt
majdnem 60 %-kal csökkent a szlovákok száma.Egyedül a Nyí­
regyházi járásban éltek /szám szerint 7.179 fő, a me­
gye összlakosságának 3,3 %-a/, ami a többi adat ismereté­
ben nem tűnik reálisnak* Bereg és Szatmár megyében nem
jelez szlovák lakosságot. ™
A rendszeres, tizévenkénti statisztikai összeírások
/népszámlálások/ 1869-ben indultak meg, de ekkor még nem
kérdezték a lakosság nemzetiségét vagy anyanyelvét. Ennek
ellenére KELETI Károly 1871-ben megjelent müvében megkí­
sérli megadni a megyék nemzetiségi lakosságának számát
15.
is. A népszámlálás alapján közölt adetai ÍÍNYES korábbi
munkái és az 1880-83 népszámlálás eredményeinek ismereté­
ben irreálisak: S*«bolcfl megyében csupán 3.452 szlovák
lakost lelez /ez az Össznépesség 1,3 %-a/, Szatmárban
0,10, béreiben 0,73 *-ot. 4 0
A népesság nemzetiségi hovatartozására vonatkozó 8datokat
először az 1630-es összeírás során kapunk. Ekkor kérdez­
ték a l&kopsá^ anyanyelvét Í3. Az öoszeirás az Éezak-Tiszántúl 26 helységében mutat ki jelentősebb számú /50 fő­
nél nagyobb/ szlovák lakosságot. /2.sz. térkép/ A követ­
kező táblázatban megadjuk a szlovdkok szám_t és e községbeni százalékos arányukat.
Község
Acsád /Nyir-/
3alkány
Bal ea
Biri
Buj
Gáva
Hugysj /Érpatak/
Ibrány
Kisvárda
Kőtaj
Lúgos /Nyir-/
KadS /Nyir-/
Yáriapócs
Nagyhalász
Nagykalló
Napkor
Nyiradony
16.
Szlovákok
száma
*-8
51
253
74
52
172
152
94
185
69
541
107
86
128
58
229
52
98
2,6
6,7
5,7
7,0
7,7
6,5
7,1
6,4
1.4
20,1
5,8
4,8
8,3
2,1
4,7
3,3
3,3
2. térkép
Szlovákok által is lakott települések 1860-ban a népszám­
lálás alapján
/50 főnél nagyobb népesség/
17.
í.yirbátor
.Nyíregyháza
Or o e
ővenceellő
-
Pátyod
Pijr/ztadobos
iJzentgyörgyábrány
/liyirábrány/
Tlszadob
UJfehér t i
76
8,678
100
80
433
63
50
1,7
36,0
4,0
6,0
74,6
7,7
2,4
102
216
3,2
3.1
A terület szlovák anyanyelvi! lakosságának létszáma
1680-ban 13.725 fő volt, ebből egyedül Szabolcs megyíben
13.087 élt.KözülUk 51,4 % tudott magyarul le, 44,9 % csak
szlovákul beszélt, felekezeti hovatartozás szerint legna­
gyobb részük evangélikus volt /7.020 fő - 53,6 ,</, őket
követték a görög katolikusok /3.254 fő - 24,9 í/, majd a
római katolikusok /2.554 fő - 19,5 %/, s végül az egyéb
vallásúak /259 fő - 2 %/. Szatmár megyében egyedül Pátyod
maradt szlovák, a Bereg megyei szlováklakta 3 közrégben
egyetlen szlovákot sem irtuk össze. Az 1863-aa helység­
névtár adatait tehát a népszámlálási statisztika is alá­
támasztja, miszerint a szlovák lakosság teljesen elmagyaronodott. Erre LEHOCZKY Tiv«d*r 1881-ben kiadott munkája
is rámutat: azt Írja, hogy Márok-Papi lakosai "teljesen
magyarokká váltak s kivált az uj nemzedék már a szláv
nyelvet sem bírja."
Mint láttuk, FÉHYES Elek 1847-es adatai óta több
mint 3.500-al csökkent a terület szlovákjainak száma, an­
nak ellenőre, hogy a beköltözések még ekkor is folytatód­
tak. "Mivel 1850 ée 1880 között még nem beszélhetünk a
18.
nea magyar lakosság tömegeit érintő erőszakolt magyarosí­
tásról, ezt a nagyarányú magyarosodást elsődlegesen spon­
tán társadalmi folyamatnak tekinthetjük, amely a fellen­
dülő tokás fejlődés, a meggyorsuló gazdasági növekedés, a
megnövekedett földrajzi és szociális mobilitás és a váro­
siasodás természetes velejárója volt." 42
A következő évtizedekben rohamosan csökkent a magu­
kat szlováknak vallók száma; mig 1880-ban Szabolcs megye
lakosságának 6,1 %-a volt szlovák,1890-ben már csak 2,8 %
/6.897 fő/; 1900-ra még ez a szám is harmadára apadt:
2.066 fő /0,7 %/. >z 1900-as és az 1910-es népszámlálás
már csak 4 helységben tüntet fel 50 főnél nagyobb szlovák
csoportot /Kótaj, Hagykálió. Nyíregyháza és Oros/; 1910ben a megyében összesen csak 1.117 szlovákot Írtak össze
/ez az összlakosság 0,35 %-a/.
Á szlovákok számának ilyen nagyfokú csökkentéséhez
ebben az időszakban már fokozottan hozzájárult a dualista
kormányok erőltetett magyarosítása is, amely főként az
iskolai oktatás területén fejtette ki hatását. Bár a né­
hány településen már több mint egy évszázados együttélés,
a régebben megindult keveredés és a kétnyelvűség - amely
egyéb népesedési, gazdasági és társadalmi erők együttes
hatására az asszimiláció első lépése lehet - elősegítet­
te a törz8területükről elvándorolt szlovákok asszimiláci­
óját,
mégsem szűrhetjük le azt a tanulságot, hogy ilyen gyorsan beolvadt a terület szlovák lakossága a ma­
gyarságba; a népszámlálási adatok azonban mindenképpen
jelzik azt a folyamatot,melynek sorén az eredetileg szlo­
vák anyanyelvű lakosság előbb kétnyelvűvé vált, a szlová­
kot már csak otthoni, szűkebb körben használta,
a
19.
külső érintkezésben helyét egyre inkább a magyar nyel*
vette át. Ez a folyamat a szlovákok esetében nem volt olyan gyors, mint az Észak-Tiszántúl egyéb nemzetiségei­
nél, akik már a 19. század végén lényegében asszimilálód­
tak áz őket körülvevő magyarsághoz. BALOGH Pál 1902-ben
megjelent munkájábsn még a vizsgált terület 32 települé­
sén mutat ki 1-9 %,egyben 10-19 %,egyben 20-29 % szlovák
lakosságot. 4 A szlovákok az I. világháborúig folya­
matos utánpótlást kaptak a felső-magyarországi szlovák
nyelvű megyékből, igy a korábban ide költözöttek nem szigetelődtek el teljesen korábbi nyelvterületüktől. Hogy ez
mennyire igy van, arról Y.ÁRKUS Mihály 1943-ban megjelent
munkája is tájékoztat. Syiregyházán és környékén, becslése
szerint, még ekkor is közel 27.000 főnyi szlovák élt, bár
megjegyzi,hogy"Jóréezük már túljutott a tét-magyar nyelv­
cserén,de egy kisebb rész még mindig kétnyelvűnek számit­
ható..." 4 5
Dolgozatunk végén fel kell hivnunk a figyelmet arra,
hogy bár a 18-19» század során a terület sok községébe
költöztek kisebb-nagyobb számban szlovákok, mégsem vál­
toztatták meg jelentősen a lakosság etnikai összetételét,
ott a magyar lakosság mindvégig túlnyomó többséget alko­
tott. A megye nemzetiségeinek aránya csak egyetlen eset­
ben, a 19.század közepén haladta meg az összelakosság 10%át, máskor sohasem.
Jegyzetek:
1. PALÁDI-KOVACS Attila: Ukrán
zadban a
mai
Magyarország
szórványok
a 16-19. szá­
északkeleti részén. /Népi
kultúra - népi társadalom VII./ Bp, 1973; PÁLL István:
Az Eszak-Tiszántúl
20.
német és román szórványlakossága a
18-19. században. /Szabolcs-Szatmári Szemle 1980. 3.
sz./; BARABÁSNÉ DEME Zsuzsa: Adalékok Uérkvállaj tele­
püléstörténetéhez. /Szabolcs-Szatmári Szemle 1980. %
sz./.
2. iáarkus, liichal: Vznik a vývoj Slovenskej etnickej skupini "tirpéci" v Nyíregyháza v Madarsku /1753-195V.
/Slovensky Národopis 1975.2.sz./; NENLSTH Péter szerk.:
Nyíregyházi szlovák /"tirpák"/ nyelvjárási és néprajzi
emlékek. Nyh. 1977«; Nagyobb táji összefüggésben fog­
lalkozik a témával FCGEDI Erik: Szlovák települések az
Alföldön a XVIII. században cimü munkája. Nyiregyháza,
1976. /Nyiregyházi kiskönyvtér 11. sz./
3. BOROVSZKY Samu szerk.: Szathmár vármegye. Bp. /1907./
493.
4. FÉNYES Elek: Magyarország leirása.Pesten, 1847. 147.
5. Nyirvidék, 1880. VII. 1. 3.
6. ERDÉSZ Sándor: Hyirség. Bp. 1975. 29-30.
7. ACSÁĽY Ignác:Magyarország népessége a Pr8gmatica Sanctio korában 1720-21. /Magyar Statisztikai Közlemények.
Uj folyam XII./Bp. 1896.
8. Lexicon universorum Regni Hungáriáé... Magyarország
helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírása.
Bp. 1920.
9. BOROVSZKY S.: i.m. 138., 439.
10. VERES Miklós: Szabolcs megye népességi viszonyai a
XVIII.században. /Történeti Statisztikai Évkönyv 196162./ Bp. 1962. 172.
11. VÁLYI András: Magyar Országnak leirása,Budán, 1796-99.
12. PESTY Frigyes helységnévtár./Országos Széchenyi Könyv­
tár Kézirattára. Fol. Hung. 1114./
13. PESTY F.: i.m.
14. SCHMOTZER Pál: Adatok Szabolcs vármegye katolicizmusá­
hoz. /Szabolcs vármegye. Bp. 1939. Szerk.: ĽIENES Ist­
ván/ 132.
21.
15..DIESES István: i.m. 347.
16. PESTY F.: i.m.
17. LZKOCZKY Tivadar:Beregvármegye monographiája. Ungvár,
1881-82. 11/274.
18. SZIRKAY Antal: Szatmár vármegye» fekvése, történeti
és polgári e8mérete. Budán, 1809-1810. 1/6.
19. SZIRKAY A.: i.m. 11/269.
20. SZÍRMAY A.: i.m. 11/54.
21. MAGDA Pál: Magyar országnak és a' határ őrző katona­
ság vidékinek leg újabb statisztikai és geographiai
leirása. Pesten, 1819. 443.
22. PESTY F.: i.m.
23.
24.
25.
26.
PESTY F.: i.m.
LIPSZKY, Joannes: Repertórium locorum... Buda, 1808.
PESTY F.: i.m.
MAGDA Pál: Neueste statistisch - geographische Besch­
reibung des Königreichs Ungarn... Deipzig, 1832. 409.
27. FÉNYES Elek:Magyarországnak s* a* hozzá kapcsolt tar­
tományoknak mostani állapotja... Pesten, 1836-1840.
28. FÉNYES l.i i.m. 1836-40. IV/267.
29. FÉNYES E.: i.m. 1836-40. IV/266.
30. FÉNYES E.: Magyarország Geographiai Szótára. Pesteű
1851.
31. FŽNYES E.: i.m. 1851. III/277.
32. FÉNYES E.: i.m. 1851. III/257.
33. ERDÉSZ S.: i.m. 28.
34. HORNYÁIíSZKY, V.: Geographisches Lexikon des königreicha
Ungarn. Pest, 1Ö5Ö.
35. Magyarország h e l y s é g n é v t á r a . . . Pest, 1863.
36. FÉNYES E . : i.m. 1836-40. IV/214.
37. DIENES I . : i.m. 353.
38. KOVÁCS Alajos: Nyíregyháza
22.
város népességének fej 16-
dése. /Magyar
356.
Statisztikai
Szemle. 1924. 9-10. sz./
39. FÉNYES Elek: A magyar birodalom nemzetiségei és ezek
száma vármegyék és járások szerint. Pesten, 1867. 45.
40. KELETI Károly: Hazánk és népe a közgazdaság és társadalmi štatistika szempontjából. Pest, 1871. 67-68.
41. LEHOCZKY T.: i.m. 11/274.
42. Magyarország története 6. k. /1848-189Ö/ Bp. 1979.
1151.
43. Magyarország története 7.k. /1890-1918/Bp.l978. 417.
44. BALOGH Pál: A népfajok Magyarországon. Bp. 1902.
45. MÁRKUS Mihály: A bokortanyák népe. Bp. 1943. 21-22.
23.
24.
NÉMETH ZOLTÁN:
MIKOR ÉS HOGYAN TANULT MEG MAGYARUL A TIRPÁK?
Az elmúlt századokban a Kárpát-medence népei: a SESgyarak, a szlovákok, a németek, a románok és egyéb etni­
kai csoportok határoktél mentesen,tömeges méretekben lép­
hettek egymással nyelvi kapcsolatokra." A három- és nagf""
nyelvűség, amely az egykori Magyarország egyes városaiban
gyekori volt, ma már ritkaságszámba megy" - irja Kálmán
Béla,
Igaz, a maiaktól eltérő életformák, teljesen mám
politikai-társadalmi-gazdasági állapotok uralkodtak ak­
kor. Gondoljunk csak a különböző helyváltoztatási okokra:
a vándorló pásztorkodásra, a kereskedelemre, a katonásko­
dásra, a német és szlovák lakosság alföldi betelepitésére, a szlovák és ruszin idénymunkásokra, a vándorkisipa­
rosokra és a sokféle társadalmi kapcsolatokra /pl. házas­
ság vagy rokonság révén/.
Ľolgozatunkban a fölvidéki szlovákoknak az Alföldre
irányuló migrációja korában a békési és a nyíregyházi
szlovák telepeseknek korai nyelvi kapcsolatait, a magyar
nyelv elsajátításának lehetőségeit, eszközeit, e folya­
mat bizonyítható jeleit szándékozunk bemutatni.
A történelem gyakran szolgált példákat népek kevere­
désére. Hazánkban 1526 után a török veszedelem elől az
Alföld lakossága különböző irányokba menekült. A paraszt­
ság fokozatosan felhúzódott az északibb megyékbe. A Ti­
szántúlról, a Kisalföldről Árva, Trencsén, Liptó és Sze,
2
pes távoli völgyeibe menekült a magyar jobbagyság.
Az
északi megyékből a 17. század végén indult meg a ezlovákság ellenkező irányú véndormozgalme a török alól fölsza­
badított területekre: előbb Nógrád, Hontba, Pest megyébe,
25.
majd Békésbe is. 1716-ban például 22 magyar család élt
Csabán, 1720-ban pedig már 74 magyar és szlovák család
van ugyanott. i Nemeskereki és Berény története a Csabáé­
hoz hasonló képet mutatja. Berény és Csaba történet« pe­
dig elválaszthatatlan Nyíregyháza újratelepítésétől.
1722-ben a földesúr költségén katolikus
m a g y a ­
rok
és s z l o v á k o k
érkeztek Nemeskerekibe, bár
Harruckern János György megbízottai elsősorban különböző
német tartományokban toboroztak telepeseket. Szívesen be­
fogadták azonban a szlovák és a magyar parasztokat is. "A
török kiűzése után országszerte futótűzként terjedt el a
hire, hogy az Alföldön földhöz lehet jutni. A felszaba­
dult, nagyrészt lakatlan földre, mint Ígéret földjére va­
lósággal özönlött e földéhes jobbágyság..." 4 Előbb szö­
kött jobbágyok érkeztek, azután telepitéeszervezők /impopulátorok/irták össze az áttelepülni szándékozókat. Ilyen
szervező volt Madarász András, akinek vezetésével 1723ban fölvidéki evangélikus szlovák jobbágyok telepedtek
meg Berény pusztán /ma: lfezőberény/. Az 1760. évi össze­
írásban 127 szlovák családfő szerepelt itt.
Megjelent
az első német jobbágycsalád is, de az első jelentős lét­
számú német telepescsoport 1725-ben Jött Berénybe, többen
közülük Gyuláról. 6
A szlovákok az ország számtalan településéről, gyak­
ran magyarok szomszédságából, a németek inkább csak né­
met közegből érkeztek az új hazába. ' További elvándorlá­
sokról is szólnak a krónikák: Csabáról, Szarvasról, Berényból több szlovák és néhány német család pl. Arad me­
gyébe költözött.
1753. május 23-án gróf Károlyi Ferenc Szabolcs vár­
megyével egyetértésben pátenslevelet adott ki, amely sze­
rint "Nyíregyháza és Cserkesz nevű pusztáját be óhajtván
26.
telepesiteni". A Békés "...megye által 1753 őszén közsé­
genként végeztetett összeírás szerint az 5 helységből 449
családfő kívánt családostul, vagyis összesen mintegy 2000
o
személy Hyiregyháza pusztára áttelepedni."
Harruckern
Ferenc békési földesúr erőszakkal akarta visszatartani őket, de "... a megye és az uradalom engedni volt kényte­
len,és a meggyötört jobbágyok útnak indulhattak. Nyiregyháza első, 1754.évi összeírása szerint a 214 Békés megyei
q
származású családfő közül 39 berényi volt." 7
A folytonos költözködés, a helyváltoztatás lehetővé
és szükségessé tette a különböző nyelvű népcsoportoknak
egymással és a helyi hatóságokkal vagy földesuraikkal
való érintkezést. Legalább annyira ismerhették a mások
nyelvét, hogy akadály nélkül megérthették egymást. A le­
telepedett, megállapodott csoportok ugyan már zártabb kö­
zösséget alkottak, ill. más módon újszerű vagy alkalmi
nyelvi kapcsolatok keletkeztek.Elszigetelődöttségük nőtt,
az anyanyelv inkább csak a belső használatra szorult, a
külső kontaktusok száma és vele együtt a magyar nyelvvel
való érintkezés lehetősége ugyanakkor nőtt.
E téren voltak kedvező és akadályozó tényezők. A be­
rényi szlovákok pl. zárt, nehezen megközelíthető etnikai
közösséget alkottak. Ritka volt a házasság a helybeli ma­
gyarokkal vagy a németekkel. Legföljebb csak azért tör­
tént meg mégis, hogy együtt maradjon a birtok." A szlovák
családban szégyennek tartották, ha
m a ď a r k u -t,
vagy s v á b k u -t vett el a legény. Ez a szoros szo­
kásrend csak az 1920-as évek után engedett fel,de az öszszeházasodés azután sem lett általános."
Akadályozó tényező volt - a házassági szokásokon
kivül - a vasárnap délutánonkénti táncmulatságok rendje.-
27.
ľ,:ezoberényben "... ezeken 8z összejöveteleken más nemze­
tisé?"; legény vagy lány nem vett részt, nem is próbálkoz­
tak."
Még századfordulónk táján sem fért meg békesség­
ben s közös bálon a három nemzetiség fiatalságs. "...a
kivezényelt csendőrök teremtettek közöttük rendet mindsAmig korábban a sanyarú szociális helyzet
nyiszor." x
elnyomott minden más érzelmet - a létfenntartási ösztö­
nön kiviii -, megfértek egymással a nemzetiségek, "ihelyt
konszolidálódott a sorsuk és anyagilag gyarapodtak, felü­
tötte fejét a más nemzetiségeket nem tűrő magatartás, bár
abban sz időben, például, "A szlovák nemzeti öntudat ...
kialakulásának ... feltételei és serkentői hiányozlak."
A betelepitő földesurat egy dolog érdekelte: legyen mega­
dóztatható jobbágya, Az sem volt fontos, hogy milyen val­
lású a betelepülő szlovák, A csabai szlovákok zömökben evangélikusok, mert az impopulátorok elsősorban az evangé­
likus középszlovak területekről toboroztak.
Ez a tény Békésben és később Nyíregyházán is kedve­
zett a magyar-szlovák nyelvi közeledésnek, hiszen a dél
-középszlovák nyelvjárás nagy területen érintkezik az északi magyarral. 15
Az innen való elköltözésnek vannak nyelvi következ­
ményei, mégpedig: a dél-középszlovák keveredett az északi
magyarral; ez a nyelvezet elkerült Békésbe; itt újra ke­
veredett más szlovák, továbbá német és helyi magyar ele­
mekkel; Békésben kiegyenlítődtek a különböző szlovák
nyelvjárások,ezáltal sajátos szlovák nyelvjárás jött lét­
re
; ennek megfelelője nincs a szlovákban; szlovák
nyelvi sziget alakult Békésben, amelyre hatott az együttélő és a környező magyarság nyelve; ez korai kétnyelvüséget eredményezett. 17
A továbbiakban ható tényezők; 1753-ban a csabai és a
28.
berényi szlovákok második generációjából sokan nyíregyhá­
zára költöztek: ők már eléggé ismerhették, beszélhették a
magyar nyelvet, szükségük is volt erre, hiszen nélkülöz­
hetetlen volt az élet megszervezéséhez; Nyíregyházán ma­
gyarok éltek, a környező magyarság jelentős számú volt,
tehát újabb és intenzivebb kapcsolatba kerültek itt is a
szlovákok a magyar nyelvvel.
Az 1753-as betelepülés előtti évben 68 családfőt so­
rol föl az összeírás Nyíregyházán, más adatokkal egyez­
tetve pedig kiderül, hogy "...közvetlenül a telepítés me­
gindulása előtt 118 család, tehát körülbelül 590 lélek
18
élt helységütíkben."
Erre a - nyilván magyar nyelvű rétegre települtek a berényi, csabai, szarvasi és más te­
rületekről jött szlovákok.1754 végén a községnek már 2500
lakosa volt. *
A lakosságnak mintegy egynegyedét kitevő magyarság
és a többségi szlovákság mindennapos nyelvi kontaktusban
élt. Ha szükséges volt, a mindkét nemzetiséghez tartozók
idővel megérthették vagy némileg beszélték a másik nyel­
vét,hiszen nem minden előzmény nélküli ez az ismeret, el­
sősorban a szlovákok részéről. Károlyi Ferenc sokban ked­
vezett a telepeseknek, még abban is, hogy "... nem irtó­
zott őnagysága szlovák nyelven társalogni,amikor kék vagy
20
zöld selyem magyar ruházatában köztük megjelent."
Ezt
az értesülést az annales judicum-ből, vagyis a főbirók
évkönyvéből vették. A gróf szlovák nyelvtudáss önmagában
dicséretes dolog,és talán nem is egyedülálló abban a kor­
ban, amikor a "hungarus" ember anyanyelvén kivül tudott
szlovákul vagy németül, esetleg más Kárpét-medencei nyel­
ven és fordítva. Amit viszont Márkus Mihálynál olvashat­
tunk a gróf szokásáról, ellentmondásnak tűnik az előbbi29.
vei. Ugyanis ezt irja Károlyiról és a tatokról: "A hagyo­
mány ezerint mindenkinek meghallgatta a panaszát és min­
denkivel m a g y a r u l
beszélt." Hozzáteszi még a
szerző: "Ebből is látszik, hogy a letelepedett tétságnak
21
már kellett valamelyes magyar nyelvjárást beszélnie."
A gréf bizonyára tudott "valamelyes"-t "tótul", a
"tótok" pedig "valamelyes"-t magyarul. Ezt Márkus Mihály
is kifejti: "Tény, hogy a békésmegyei telepesek tótajku8k
voltak. Azonban már az áttelepedés idején is nagyszámban
voltak olyanok, akik beszéltek magyarul.Különösen a jobb­
módú jobbágygazdák már az idetelepedés idején is jól be­
széltek magyarul. A magyarul tudó tótok számát szaporí­
tották a rangjukat rejtett nemesek is, mert hiszen ezek
nagyobbrészt magyar anyanyelvűek voltak, de természetesen
tótul is jól beszéltek." 2 2
A kétnyelvűség meglétével tehát már az első pillanatokban számolnunk lehet és kell az áttelepüléskor. J A
többségi szlovákságot erős magyar nyelvi hatások érték,
annak ellenére, hogy nyíregyházán az első évtizedekbea
kisebb létszámú magyar élt, mint szlovák. Ennek több oka
van. Leginkább pedig az, hogy a helyi szlovák nyelvjárás
elszigetelt maradt, a magyar nyelvnek pedig nagy környe24
zeti háttere volt.
"A magyarság, - már tömegénél fog­
va is, - sokkal többet adott, mint kapott. Csak ott ve­
hető észre a tirpák hatások, ahol már a nyelvcserén át­
ment és elmagyarosodott tirpákokkal találkozunk." '
A környező magyarság bizonyos rétegei praktikussági
okokból tanulhatták meg az új telepesek "tót" nyelvét. A
városi monográfia egyik dolgozatában igy fogalmazódik ez
meg: "... a tirpákok ősei... tömegükkel, összetartásukkal
környezetüket arra kényszeritették, hogy az ő nyelvüket
beszéljék. Az iparos, a kereskedő szívesen megtanult tő.
30.
tul, hogy pénzes vevőjét kiszolgálhassa. A vásári kalmá­
rok, - még a vastagnyakú debreceniek is, - legalább anynyira tudtak tótul,hogy portékáikat kínálhassák és az el26
meradhatatlan alkut megbeszélhessék."
A nyelvi érintkezés s z ó b e l i
formái tehát köl­
csönös átvételeket tettek lehetővé, a megértés és a be­
széd fokára juttatták el az itteni vegyes nyelvű lakos­
ságot. Fontos szerepet játszott ebben az Í r o t t /hi­
vatali/ nyelv is. A községi önkormányzat biztosítása, az
elöljáróság szervezése az anyagi és szellemi javak meglé­
tét föltételezte. Ez meg is volt, mivel "Az ide érkező
népesség nem volt sem szegény, sem intelligenciában szű­
kölködő..." Hamarosan lett Nyíregyházának főbírója, tör27
vénybirója, esküdtje, ' hadnagya, borbirőja, malombirója, utcakapitánya stb., és "... 1757-ben kialakult az 1rásos ügyintézés rendszere." 2B
Amíg azonban a mindennapi beszéd nyelvezete a
n y e l v j á r á s i
s z l o v á k
volt,az Írások meg­
fogalmazásához az elöljáróság az e g y h á z i
cseh
vagy b i b l i a i
c s e h nyelvet haaználta. E nyelve­
zet egyik itteni sajátossága a szlovák dialektus eleme­
inek megléte, a másik, hogy megtaláljuk benne az akkori
magyar nyelv és a latin elemeit is. Tehát a tirpák elöl­
járók magyar nyelvi ismerete behatolt - a szlovák anya­
nyelvjárásukon keresztül - a közügyek ócseh nyelvébe.
A korabeli ócseh irodalmi nyelvet általánosan 1797ig használták az iratokban, viszont kezdettől fogva szám­
talan magyarizmust találunk a szövegek között. '
Például 1755-ből:
"Ze troch súdku.,tw kterých bylo 14.welkych c e ö br u..."
/- csöbör/
31.
"Item 2 sudky od Gergela po 6. w o n a š o m kúpe­
né..."
/=vonás, vonásforint/
"...Z jedného súdka od Kallowského Žida na 5. malleh
csöbr, i. 4. Kanty..."
"...Welky
c s 6 b 5 r
braný
s o w ..."
" . . . n e 71/2 welkych c B Ó b r
c s ő b r wzatych..."
po 12.
po 7.
m a r i a w o n e a o m
1756-ból:
" . . . j e d e n sud od G ö r e g a . . . "
"...dal
G e r g e g o w l
za Papier 1 1/2 k ŕ . . . . "
" . . . p r i j a l od jedného K a t o n á k é
za obrok 3
gros. i 2 k r . . . . "
"...Dne toho dal K a t o n a k o w i, který byl na
exeeutii 4 gros...."
" . . . d a l i sme
H a d n a g y o w i
na e x e e u t i i . . . "
s t ô l . Který byl
"...dal Suchanskimu za 4. k á b l a
jecmena Rt 2 i
16 gros...."
"...Item dal za štwrteho zajaca Pani S o 1 g a b ir o w i dárowaneho 3 gros...."
"...dali sme /8 w o n./ na Nánasi za J u h a s o w e h o Koná..."
" . . . d n e toho p r i j a l i sme od Szuchanskyho a Bugára 3
r o w a é ú p o r e y o ..."
" . . . I t e m toho dne dal
P. T e r v é n b i r o
na
wajcia na buob, 1 a n c u a p a p i e r . . . •
1758-ból:
"...od každého desateho
32.
K 6 b 1 a
roži..."
"...sto palic w d e r e s k l
tomu bez wseho práva
dalo výtiati..."
"...že býl kúpil Telce...od Wiceispanoveho g u 1 as a..."
"...kúpil opet od tohoto
J u h a s a
2. June«
ctvrtaký..."
"...kupll od sweho švagra Salla Jana J u h a s &
tri juncencé..."
"... E n g e d o w a l a
obec kdý k Eostolniku postavil..."
"...Což
E n g e d o w a l a
Obec jim za «stavaní
«secho..."
" . . . I t e m dal sem za med y za koreni
S z o l g a b i r o w o n ..."
1760-ból:
" . . . I t e m 1 sud Heczkovo vina stariho za 13 v o n as u w kúpený..."
" . . . I t e m 2 súdky od Gergela po 6. v o n á s o m
kúpené..."
" . . . j e d e n sudek nového vina za 17.
m a r i a s u w
kupeni..."
" . . . I t e m 4 . sudki od Ladanskich Židi po 6. v o n a somi
po
m a r i á š i . . . "
" . . . z a které" dali Rft. 3 i 9 groši s
k a r i k a p i n z o m..."
" . . . k p. í í C o m m i s a r o v i . . . . "
" . . . z stráni K a t o n a k u v . . . "
"...za K a t o n á k é
postavíti chce.."
" . . . z Werbovaných pak
Katonakuw..."
" . . . k t e r ý sem i tam
K o b o r l u j i . . . "
"...pri G u l y á š o c h
se p r y d r ž i . . . "
"...pri G u l y á š o c h
neb C s i k o s o c h s e
prydrzi..."
33.
17ol-ből:
" . . . o d s ú d i l a poctiwa Wrchnosť 40 palíc w d e r e é i..."
"...wyslo K u t t y a
me n k ő
t e r e m t e t ­
t e 6. m a r i a é u w , aby p o l o z i l . . . "
1789-ből:
" . . . t ö r v é n y b i r o Pinko G y ö r g y
i jiný
prisazni..."
1792-ből j
" . . . z Obecnicb Luchotku nejmensi užitek nepoznawame
a niž wime t á n c
sa podiwa..."
1793-ból:
"...Priesahu zložili nob. Alexander Reguly, Andreas
Graff F ó b i r o ..."
1797-bôl:
" . . . d a l Roth K a l a p o s
s Capitalu..."
" . . . z a p l a t i l Roth K a 1 a p o a ostatni Reétsntiu
swau..."
" . . . H . B . ze wsech teohdy w K a l a p o s a
stoj i c y c h 26.
wonasuw..."
" . . . Z wrchu dooteneho Capitalu Kalaposoweho p r i j a l
chlapec w o n a s u w
26..."
"...V á r o s
z a p l a t i l na Rok 799 Prt 3 . . . "
"...Város sky
Botár..."
" . . . n a hornim o r s z á g ú
biwaji..."
A t e l j e s egészében m a g y a r u l
irt a 1 a ő
községi irat 1792. Oktober 4-én kelt. 3 0 Szövege ez /3.
fol./i
"A város nemesei Számára egy Halmot vagy malombéli
egy kereknek hasznát azon okbúl, hogy Eökis az in­
terveniáló 's elő adó vagy adandó apróbb kölcségeikben tudnának mihez nyúlni.
34.
aie 4 - X w 792
Marko Adam Város főbírája
Pivko György Töxv. biro több
Esküdtt Társaimmal"
ugyanitt /5-6. fol./ megtaláljuk Kovács Pál hadnagy
cseh szövegű felterjesztését. Az aláírása:
"Primin Bratove aspolu
Obiwatele Zemanskeho Stawu
H a d n a g y
K o •" a t s
Pal
ze «semi swimi spolu Bratimi"
/Vagyis: az Ősi Köznemes Lakosok és a fivérei nevében Kowats Fal Hadnagy,/
1793-ban és 1794-ben a községi feljegyzések
c s e ­
h ü l
Íródtak, viszont 1795-ben,ugyanazzal a kézirással,
é t t é r n e k
a m a g y a r r a .
Ilyenformán:
"Die 28. Sept. 795.
Jeles Rostantaji Lévén mellyekkel idde való Lakossok
minden féle adóba tartoznak." '
Az 1796-1798-88 iratok egyik utoleó bejegyzése ez:
"Anno 1798-ik /Esztendőben/ meghatéroztatott, a mint
/hogy/ Protocollum könyvében be Íródott, hogy. ezen
Esztendőben 3. Gönczi Hordóval szedette/fel/ Egy fél
nyilas szőllőből bor az város/.../ - ezen propozitiót jövendőben is meg tartván."
Egy 1780-as, c s e h ü l
és m a g y a r u l
irt
hagyaték szövegét Bot. Matth. Miskolczy fogalmazta és ir­
ta alá, a cseh szöveget pedig valószínűleg Georg Franko
jegyző szerkesztette és irta alá
S z e k e r e s
J á ­
n o s
nevében, aki csak X-et jelölt a neve mellé.
Az ügyirat befejező része:
"Signatum Hyiregyhaza. Coram et per Jur.
Kotarim Matthias Misskolzy. Anno 1780. d. 19. Jannuarii.
35.
I Prítomnosti
P Richtare Georg Franko S z e k e r e s
a pri sazni ch
Tőrv. biro Joa-.Lisskaň
a Zrak Diura.
Z Kezelnich
Georg. Smoliar, w Obecnem Dome."
Janos
Z
Az 1792-ben Íródott e l s ő magyar nyelvti ügyiratot még
néhány évig v e g y e s
n y e l v ű
végy
v á l t o t t
n y e l v e z e t ű
szövegek kisérnek. A l e g u t o l ­
s ó ó c s e h szöveg 1816-ból v a l ó .
A mintegy negyedszázados átmenet azt bizonyít ja,hogy
a már meglévő kétnyelvűség az Írásban is élt egy darabig,
mig véglegesen át nem adta a helyét az egynyelvUségnek a magyarnak.
Az 1797-es keltezést! Árvák jegyzéke 15. follonjén
k é t n y e l v ű
egyén jegyezhette be az alábbi soro­
kat:
"Anno 1798.13 octbr. Hrestyák János a Hudacalk Árváinak
mai napon adott Interesbe 5 Vft és 1/4. Kölest, és
1/4 tengerit.
Item powieda Hrestiak že dal Wdowe na Roky dwa In­
teres. Hrastiak Jano dal oblečení...a/.../nepeana
1/4 kukurice... I zas powieda ze dal kebel žita mat­
ky w/.../... Sokol Adam /.../ kifizette Capitalist
interestUl együtt Hudák Jánost. /.../ András is ha­
sonlóan kifizette Hudák Jánost egyben." '*
Amint látják,a kor szokásának megfelelően
l a t i n
szavak is szép számmal akadnak a szövegekben. Ez az Írás­
tudók iskolázottságára utal. A korabeli kimutatások néva36.
nyagában igen gyakori a magyaros irású - a szlávos és a
latinos mellett. Például:
Soltiz Mihály, Borbély András, Holik János, Kis Já­
nos, Laczo Pál stb.
Továbbra is gyakoriak a vegyes nyelvű szövegek:
"Roku 1798 2 Aug. zaplatil P.Mittuoh...
Die 4. X b r 805 fizetett Mittuch Ur Interest.
Város zaplatil ns Sok 799 Fnt 3.
Die 10. Aprili zaplatili P.Nótárius interes 2. 1800.
Hulyej Méttyás tartotta ezen árvákat több atyafisági
fizetésből mint valami interesből mely kevés. Ele­
onóra pedig meghótt. Aö" 1806 die 30 Jan adatott fiuk
Ruhájára 5 Rft 75 k. 1803 Ao in Feb.
Eleonóra zemrela a nemocná j sauce u Gergely Andraše
wéinil znowu na ni y na potrebowni 10 jako Hulyej
Mattyas do plocty dawa.
Szemen János Az 1802-ik febr. fizetett Capitalists
Creditort. Ellas že vyplatil wsecho pred nami uzna­
li."
Gyakoriak az azonos kézirású, két nyelven irt, egymást
követő bejegyzések. Ilyenek:
"Mattulya György meghalálozván...
Zemrauce Matula D'uro w ceste..."
"Stanko György.dlžoba z domu A- 1805 19 Marty - Von.
35 zl. mellyis Luczi Mariának ki fizetődet."
Az 1797-as jelzésű árvák jegyzéke 72.foliojátől főleg ma­
gyarul Írnak. Az előre kitöltött fejlécek szövege egy ideig még cseh. Van még elszórtan cseh nyelvű bejegyzés
1804-ből, 1806-ból, 1810-ből és 1816-ból.
A legutolsó őcseh nyelvű bejegyzés 1816. január 4-ről:
"Ao 1816. Zajoc Marton ma Jacku Zajec D'ura wzal Interes saty od Hrobana zl. 3. - a poweda že na i
37.
tich 20. Von. dal tedy se...die 4 Jan 816. Ao.
uznáva Zajac Márton
Z
Coram pre Petrus Mányik "
Az Árvák jegyzéke 223 folioból áll. A 86. foliotól az utolsólg csak magyarul Írtak /kivéve a 185-et és a 200-at,
ahol egy-egy rövid <5c9eh nyelvű bejegyzés még van/. Mind­
két nyelvű szöveget ugyanaz a személy Írhatta, és igy fe­
jeződik be az egész:
"Nalivanko Mihály jelen letibe,
és én előttem is... Struhár Mátyás Tútor."
Mit nyújthatott az iskola a magyar nyelv elsajátítá­
sához? Nézzük meg, milyen állapotok vannak Békésben az
első években.
Berényben iskola eleinte nincs, templom is alig. Ne­
hézségekbe Ütközött az épitése, bár ingyen adták hozzá a
fát, de nem bőségben, ezért a templom alját vályogbál épitették, azt meg a gyakori árvizek vitték el.
Másutt is ez a helyzet. 1730-ban például a főesperes
meglátogatta Nemeskerekit. Jelentésében ezt irta az új
település templomáról:"Ha a falak nagysága és az ének nem
jelölte volna meg, alig ismertem volna fel az egyházat.
Régi és mind a régiség, mind az időjárás viszontagságai és
az elhagyatottság miatt omladozó falai egy-két rúdra rá­
lökött szalmával vannak befedve."
Itt sem lehetett néhány évig iskola, ha a templom is
alig állt.
Nyíregyházán az új templom felépítéséig /1786./ is
egy átalakított csűrben tartották az istentiszteleteket.
Egy 1756-ban kelt levéltári irat szerint többen a friss
telepesek közül el akartak költözni Nyíregyházáról. A 10
pontban felsorolt okok között első helyen a templom Ígért
fölépítésének elmaradását, nemakerásét hozzák föl /"Pri-
38.
éiny po které Obyvatele nektery Nyíregyházak! odjiti chte-
Ji.V.
35
A mai templom - méreteiben is tekintélyéé nagyságá­
val - 1784-86-bsn épült, szinte egyidőben a szarvasival
/l786-88/. "1834-dik Esztendő Martius 23-ikán innepeltük
Nyíregyházán az Ag. Vallást követő Eklesia Templom fucdamentumé letételének 50 esztendős ünnepét, de á mellynek
napja teak 25-dik Martiasra esik..." - Írja Susstek Sá­
muel. 3 6
A templommal együtt iskolát is szerveztek a nyíregy­
házi telepesek. Az oktatás nyelve 1839-ig szlovák /ponto­
sabban: a tankönyvek nyelve a már emiitett bibliai vagy
ócseh nyelv/, attől kezdve kétnyelvű. "A* felsőbb lakó­
iakban..,az elsőkben történt alapos előkészület után min­
den tudomány magyarul és tétül taníttatik, adatik elő..."
- olvashatjuk Karlovezky Lajosnál. -" Az evangélikus egy­
ház 1839-ben elbocsátással fenyegette azokat a tanítókat,
akik nem beszélték tökéletesén a magyart. ™
Ml előzte meg ezt az intézkedést?
Vizsgálódásaink e részéhez egy magántulajdonban lé­
vő,
de ezakmai berkekben ismert naplőt, S u 8 z t e k
S á m u e l
egykori, 1830-től 1846-ig terjedő kézírásos
feljegyzéseit vettük igénybe. A napló Írója a Beszterce­
bánya melletti Lipcse-n/Liptse/ született 1806-ban, és Abaujazántóról nősült. 1833. október 1-től Nyíregyházán
tanított az evangélikus iskolában mint a "kisebb Leányok
R. Tanítója", ill. a "Természeti Tudomány" előadója. "A*
Szántai Ekklesláből jöttem Nyíregyházára Osk.Tanitőül..."
- irja magáról. Nem tudni pontosan, hogy milyen anyanyel­
vű volt, de magyarul szépen irt/kitéve az "ábáúji" jel­
legzetes hangra az ékezetet is/, "tótul" nyilván jól be­
szélt, a kornak megfelelő irodalmi nyelvet pedig, a bib-
39.
liai csehet használta, őbenne is elevenen élhetett az a
szemlélet, "...mely 150-200 esztendeig az akkori ország
minden nemzetiséginek sajátja volt. Azaz a magyar király­
ság alattvalóiéként magyarnak, "hungarus"-nak számította
40
magst minden nem magyar anyanyelvű lakos is."
A múlt század harmincas éveiben Jelentős változások
történtek Nyíregyházán az egyházi és az iskolai életben a
magyar nyelvet illetően.
1836. június 5-én Kralovanszky András főbiró, példá­
ul, a régebbi szokással ellentótben, magyar nyelven tett
közzé hirdetnivalókat az evangélikus templomnál, az addi­
gi tót nyelvű helyett, "... a város népe nagyobb magyaro•
,
41
sodaea végett."
Ugyanezen év június 23-án megyei küldöttség járt az
iskolában, "... melly a végett jelent meg, hogy adhasson
relátiót a Tek. Vármegyének arról, mennyire haladott elöl
már a Nyiregyházi oskolai ifjúság ie á magyar nyelvben? S
ez alkalommal minden Tudományok tárgyai csupán tsak ma­
gyar nyelven folytak." 4
Ez idő tájt ez 1753-ban és közvetlenül utána betele­
pültek dédunokái lehettek az iskolások. Ha részükre ma­
gyarul folyt az iskolai oktatás, ez azt jelezte, hogy a
tirpákok tömegesen érthették a magyart - minden egyéb rá­
hatás mellett is, csupán a mindennapos nyelvi érintkezés
folytán. A jelzett évben hét iskola volt a városban, ez­
ren felüli tanulóval, a vizsga pedig az evangélikus temp­
lomban zajlott le. "Ez... egy egészen magyar Examen volt,
mellyhez haeonló még soha sem Város fenállásától őlta nem
adatott." 4 3 A fent emiitett vizsgán a /református/ ma­
gyar lakosság megtisztelő képviselője "Tek.Jármy Imre Ur"
volt, aki bár "református lóvén", a "maga költségén hoza-
40.
tott 40 darab minden némü magyar könyveket és azokat... á
szorgalmatos gyermekeknek el osztotta." 4
1840. január 19-én az "Eklésia Gyűlésében" felolvas­
ták "a Fö Tiszt.Superattendens főpásztori levelét", mely­
ben tiltakozik az ellen, hogy "csupán csak magyar nyel­
ven, még a Vallásbeli tárgyak is adatnak elő, minden még
a tét ajkú gyermekeknek is", vagyis "ollyan nyelven,mely45
lyet még nem értenek." ^ Igaz, a tirpákságnak egy bizo­
nyos rétege nem ismerhette még a magyart annyira, hogy ilyesfsjta tiltakozásra ne lett volna esetleg szükség. Ki­
derült viszont, hogy "onnan támadt ezen Oskoláinak felöl
valé balvélekedése a Fő Tiszt. Superattendens Urnák, hogy
mind azok, mind pedig népünk felöl, mellynek nagy része
már magyarul á háznál is beszél, rosszul volt tudósíttat­
va." 4 b Az történt ugyanis, hogy sz "Eklésia Gyűlésben"
úgy határoztak, "hogy á magyarul beszélő gyermekek mind
vallásbeli mind egyéb féle Tudományokat csupán magyar
nyelven tanuljanak; magyarul pedig nem tüdő gyermekek, a
vallásbeli tárgyakat tét, a többit pedig azok is magyar
nyelven tanuljanak." '
Á különbségtétel tehát nem a tét és a magyar nemze­
tiségű lakosság között történt, hanem a szlovák származá­
sú betelepültek "magyarul beszélő" és "magyarul nem tudó"
iskolás korú gyerekeit illetően csak. így hátrány senkit
sem ért, sőt lehetővé tették a magyarul tudók nyelvi is­
mereteinek hasznosítását.
Ezt követően "Januarius 26-án tartott Eklesiai Gyű­
lésben meghatároztatott, hogy á templomban magyar Katechieatiók is tartassanak Böjtbe és Sz. Háromeági Vasárna­
pokon mindannyiszor, valamennyiszer Magyar Isteni tiszte­
let tartatik..." 4 8
41.
Szintén 1840-ben, november 24-én "Oskolai Gyűlésben"
felsorolták azokat a tantárgyakat, "mellyek ezen túl a
két Olvasó Oskolában magyar nyelven tanitand5k. Tudni il­
lik az Ember-tudomány, mellyet T.T, Jíikus Sem. Lelkész ür
készítette, Magyar nyelv» elemei T.T. Jurányi Sam. Prof.
Űrtől; Természeti História és Föld-leirás Kegy Sem. Tan.
Úrtól készítve; á Természeti Tudomány pedig, mellyet én
/:3.S./ készítettem..." 4 9
Bármennyire is igyekezett a tirpákság a maga módján
rendezni az iskolai és az egyházi nyelvhasználat kérdé­
sét, a dolog mégsem volt olyan egyszerű. A "Tettes Vmegye" nem hunyhatott szemet a föl-fölbukkanó vádakra, és
vizsgálatot rendelt el küldöttséget menesztve az "Sklesiához". Susztek Sámuel 1841. évi feljegyzései között 8
"Vmegyei küldötség az Eklésiánál" c. fejezetben olvasha­
tunk erről. 5 Idézzük a teljes szöveget:
"Némelly gyülülöi és ellenségei kivált é Nyire,~yházi
Tőtságnak, azt á hol csak lehetett, nevezetesen á
Vármegye előtt azzal vádolták, hogy ök á Fö Tiszt.
Superintended Ur, még 1839. tec. 6-kán költ, éa
1840 Januar 10-ke körül hozzájuk érkezett Pásztori
Levélnek következésében á Magyarosodással alább
hagynak, és abban szembetűnőképpen hátra maradnak.
Jíelly vádnak volta felöl megakarván á Tettes Vmegye
győződni, rendelt egy küldötséget á maga kebeléből
á Nyíregyházi A.V.K. Eklesiához menendöt, éa azon
vád igazságosságát megvizsgálendót. Kelly küldötség
midőn Május 2-kán a rendelt helyén megjelent vülna,
és á vád* igazságtalan voltáról és 8 magyarosodás­
ban tett nagy előmenetelről várakozásán felül is
meggyőződött volna, visszatért, á Tettes Vmegyének
relatiót viendő. Az Eklésiá részéről igen hidegen
42.
fogadtatott el, mint ollyent,melly maga magát az Eklesisnak obtrudalva hívatlanul jött el» Még csak egy
ebéddel sem tiszteltetett meg, á Hs Eklésia határo­
zása szerint."
A "magyarul beszélő" és a "magyarul nem tudó" tir­
pákság tábora időnként összecsapott vagy az "Ekléeiai Gyű­
lésben" y vagy at "Oskolai Gyűlésben". 1842-ben "az egyet,
egyházi gyűlése" vizsgálatot rendelt el "Hogy ... az egy
idő őta mindinkább nyelv tekintetében elharapózó vádak és
•51
panaszok elenyesztessenek..." ' Az történt ugyanis, hogy
"nem törvényes úton módon" ... "A* tót nyelv érdekében ö
Felségéhez járt számos tót papokból álló követség á Tiszai /:JÓ3éphy ?ál:/Superintendens vezérlete alatt..." •*
1E43. május 23-án "á magyar isteni tisztelet után" a hí­
vek elfogadták a presbitérium azon határozatát, hogy "á
53
fejér kámzsának használása ezentúl elmellőztessék..."
A következő vasárnapon azonban "a tőt híveknél másképpen
ment a dolog." A templomban "lárma és zúgolódás támadt"
ez ellenkezés folytán "*s haza ment á nép;söt fenyegetödzött is, mondván: ad bez kamži vyjde.../t.j. knez/ja ho s
kijakom srazim..,"/*ha kámzsa nélkül jön ki... /t.i.pap/,
ólmossal ütöm le/.
A kérés eldöntését "megvilágosodottabb időkre" ha­
lasztották, azonban a magyar istentiszteletnél nem hasz­
nálták többé." 5 4
Másképpen, milyen tankönyvekből tanithattak ebben az
időben? 1843-ban az elemi iskola osztályaiban sokféle ábécée könyvet használtak, ami a tanítást nagyon megnehe­
zítette. A "Ka Eklésia" úgy döntött, hogy egységesiti a
tankönyveket, "Mire nézve T. MikusB Sam. lelkész egy új
43.
Magyar-tőt ábécés könvetskének kidolgozását magára vál­
lalta, és ugyan azt á ns Eklésia maga költségén klnyomtatatta." 5 5
Az elsőosztályosok kétnyelvű oktatását szolgálta te­
hát a yikuss Sámuel által 1843-ban szerkesztett tankönyv,
amely a fedőlappal együtt 63 számozott, kisalakú oldalt
tartalmaz. A "könvetske'cimlapján ez áll latin betűkkel :
E L E M I
O S K O L A
• a g 7
MAGYAR-TÓT
ABC
a* Nyíregyházi tót ajkú evang. ifjúság számára
i n i ki i i t i
M.S.
1 S 4 3 dik
e s z t e n d ő b e n .
Megszerezhető Benczúr József Eperjesi könyvárus
által.
L ő c s é n .
W e r t h m ü l l e r
J á n o s
betűivel.
A leckéket ócseh nyelventgót betűkkel, megfelelőiket
pedig magyarul, latin betűkkel Írták. Az egyes anyagré­
szek váltott rendben követik egymást. A 2.oldalon pl.köz­
li a könyv az ábécét és néhány rövid szót L r o b n é
l i t e r y - A p r ó
b e t ű k
és a
W y s l o w e n l
- S z ó e j t é s
cimszók alatt. Érdekes, hogy a kiej­
tés gyakorlásához használt szavak itt mind magyar szavak,
még a gót betűsek is. Az "a" betűhöz Így: ác'/»ács/, agg
/»agg/, ág /»ág/, ás /»ás/ stb. A magyar nyelvre jellemző
ö /ő,U/ ü betűket kihagyja a gót Írásban, a latin irásben
viszont hoz rá példákat.
44.
Ilyen kétnyelvű fejezetek vannak még: Dwa wespolek
srozumltedlné slowa" - "két egymással érthető szavak"/=
jelzős kapcsolatok/, "Welké litery - "Hagy betűk, "Slow
poznáwáni"- "Szóismertetés", - "Prawé psáni" - "He­
lyes irás", "Nrawné predpisy" - "Erkölcsi Szabályok",
"Pekné psáni" - "Szép irás", "Znaky ku psáni" - "írási
jegyek", "Psáni potrebnoet" - "írás szüksége", "Poéty "Számvetés", "Uéeni se na zpamet" - "Könyv nélküli tanu­
lás*, "Regule zdrawi" - "Egésséges szabályok", "Wypowédy
pisma ewatého" - "Szentirási mondatok", "Desatero Boži
prikázaní" - "Tiz parancsolat", "Cianky wiry" - "Hitnek
ágazatai" /» hiszekegy/, "Krest swaty" - "Szent kereszt­
ség", "Swatá wečere Páne" - "Az úrnak szent vacsorája" "Motlitba Páné" - "Uri imádság" "» miatyánk/, "Modlitby"
- "Imádságok", "Piéen ranni" - "Reggeli ének", "Piseň
wecerni" - "Estvéli ének", "Piseň a kŕiži" - "A» kereszt­
viselésről","Školské nástroje" - "Oskolai szerek"."Škols­
ký poŕádek a keráni" - "Oskolai rend és fenyiték", "Ro_
dicowé" - "Szülék", "Poznamenaní" - "Jegyzetek"."
Amint látjuk, a tankönyv módszertanilag igyekezett
megadni mindazt, amire akkor egy iskolásnak az első évben
szüksége lehetett az alapműveltség megszerzéséhez. Eltű­
nik a kor erkölcse is, amikor ilyen mondatokat olvasha­
tunk:
"majetno8t bohatého, hadry chudobného" »
"gazdagnak vagyona, szegénynek rongya";
"já maié dlte se učím, ty chudobná celed slauziš =
"én kis gyermek tanulók, te szegény cseléd szol­
gálsz" ;
"hospodár rozkazuje, my chudobní lide pracujeme" =
"a» gazda parancsol, mi szegény emberek dolgozunk";
45.
"ne j dia ne mluw, nyni pia a ne plab" •
"ne menj és ne szólj, most irj és ne sirj" stb.
Találunk viszont máig érvényes intelmeket is:
"Hogy egészséges légy *s érhess jő vénséget.
Evés ivásban tarts mértékleteseéget."
"A' rest ember unatkozik, munkás vidámul
dolgozik, restség kész szomorúság, a* szorgalom
vidámság."
Az alábbiakban figyeljük meg a magyar szöveg alap­
ján, hogy milyen jé módszerrel próbálták az elsajátítta­
tását olyan magyar szénák, amelyben a szlávban idegen "ö"
hang és az Írásban szokatlan "ny" kettősbetü van, továbbá
a magyar szóvégi hosszú "ó" Írását hogyan mutatták be,mi­
vel az ócsehben ennek az n -ow" bettik8pceolat felel meg.
"Gyermekeim, ti már eddig is tanultatok betűket, sót
apróbb szavakat is irni, de az nem elég, kell tudni
helyesen is irni, mert egy sző nem adja ki az ér­
telmet; de több helyesen felirt szó kell, ha vala­
mit megírni akarunk.
án a' nagy táblán fogok irni, a' nagyobbak Írjanak
kő táblácskákon /'Susi és te Gyuri osszátok ki a'
táblácskákat/ ti kiesebbek még csak krétával fogtok
irni asztalra a' vonalak közzé."
"Nyni toto slowo "Könyv" na kolik krát wyslowié?
kolik liter jest w tomto alowe? čtiry, neb n y tolik jest, jako ny, jako wyreknes toto slowo? kenf ne tak, ale spolu ztáhni ústa swa na literu: ö. a
ŕikej: könyv - napisste ,y já napissem na tabulu,
ukážte mi !
Most ezen szót "Könyv" hányszorra mondod ki? hány
46.
betű van e' szóban? négy,mert n y annyi mint ny,
hogy ejted ki e' szét? kenf - nem úgy, de húz össze
a» szádat az ö-re és mond: könyv, könyv - most Ír­
játok fel, én is felirom a* táblára, mutassátok!"
"Jer. ide a» táblához, Rózsi! és irj, "öllé" olow; de én igy ejtettem ki: ol-ló; hány betű van itt?
hányszorra ejted ki? kétszerre - tehát elébb kell
Írni "ol" aztán "ló" - mindnyájan Írjátok ! - így
jő, nem jow, só nem sow, ló, nem lov."
Hasonló célzattal gyakorolták a magyar "ü" kiejté­
sét, mivel e hang helyén az ócsehben és a nyelvjárási
szlovákban "i"-t ejtettek.
"Mond ki e* szót, "üveg" - ivek - nem i, de ü-ii,még
jobban húzd össze a' szádat,mint ö betUre;nem vek-k,
de g, és igy üveg.
"Hány betű van it? hányszorra ejted ki? - tehát elébb
"U" aztán "veg". írjátok fel és mutassátok, majd én
is felirom. Jancsi! olvasd innen a' táblarul e' négy
szót: szék, könyv, olló, üveg. igy: pék, ölyv, hol­
la, üveg, s» a» t."
A könyv nélküli tanuláshoz ilyen tanácsok vannak:
"Jeden z was, ten neylepssi žák, který uz dobré und
lekcyi, a náležité zná slowo uherské wyslowiti, ten
bude na prostred sskoly podlé punktu rikati, wy pak
wzdy za nim mluwte /tátiž slowa/ ale ne, jakoby ste
zpiwali, nebo tak by ste jiz beze wsseho smyslu mluwili a se učili. -"
"Egyik a» legjelesebb közületek, ki már jól tudja a'
leczkét, és helyes magyar kiejtése van,ez fog az os­
kola közepén pontonkint elmondani, t pedig mindég utána szóljatok, de nem dalolva, mert igy már értelem
nélkül szólnátok, és tanulnátok."
47.
Minden szempontból érdekéé az "Oskolai szerek" /•
SÍtolsItl nástroje/ c. fejezet:
"Kegmutatom nektek, tsnitványim! mit szereztem szá­
notokra, hogy jól tanuljatok. - Itt egy nagy táb­
la, erre én szoktam irni, azonban,a' ki - amott a'
falon két kisebb tabla, arrúl is fogtok irni átél lenben. így függnek olvasó táblák a» legkisebbek,
de a nagyobbak szá-ára is/a* ki legjobb olvasó, az
fog ezeken mutatni a* leggyengébbeknek vezérlésem
alatt/. Itt e' ládácskéban vannak fakoczkák, két
két betűvel, hol nagy, hol kis betűvel, hogy azokat
egy ezóba összerskogaeeátok. Ezen az asztalkán fog­
juk tartani az irótáblécskakat - ezen tokban van­
nak pennák - ott tentatartók - és a* tábla mellett
kréta./Le ezekre mindegyikre kell néhány garast fi­
zetni."Amott van egy számvetőgép, sárga, veres, kék
golyócskákkal a' 'sinoron, mellyen összeadni, sok­
szorozni, levonni, és felosztani tanulhattok. Itt
meg ezen a* papiron vannak a' ti nevelitek felje­
gyezve, ki mikor jött oskolába - majd ide jegyzem,
ki hányszor mulasztotta az oskolát? ki hogy viseli
magát? és hogy igyekszik? - Lássátok e" kis fekete
könyvecskébe irom be a* rósz gyermek nevét,ki vere­
kedni, lopni, káromkodni, hazudni, mást haragra in­
gerelni, csúfolni merne, vagy makacs lenne.Mindezek
tői őrizkedjetek, mert ollyen roez gyermek keményen
fog büntettetni!
Gyűjtöttem én nektek sokféle fehér, vereses, feke­
te, hamuszín,barna, s* s más szinti köveket is,melylyeket majd később fogok nektek mutatni és nevezni.
- Le tavasszal és nyárban mutatok nektek szép sok­
féle virágokat és hasznos növényeket is, mikor vi-
48.
ritani fognak, és gyümölcsöt teremni. - Hát még
majd mikor a» szépen lefestett állatokat, •árakat,
hegyeket, városokat fogok nektek mutogatni és ne­
vezni, a' miket számotokra mér megszereztem !!"
"Figyelmet érdemel az "Oskolai rend és fenyiték"
/Školský poŕádek a karáni." c. szakasz is/ a cseh
szövegből itt csak ez első mondatát közöljük/:
"Již y jisté porádky musým mezy wámi čintit, jak «ás
lépé znám."
"Már bizonyos rendeléseket is kell köztetek tennem,
miután jobban Ismerlek benneteket.
/P. - a pajkoskodő, verekedő, suttogd gyerekeket
feljegyzi
M. - "leczkózteti" a lócán ülőket, "mig mindnyá­
jan összegyűlnek"
Más - a "Mi atyánkot..." "értelmesen elő adandód"
Más - a leggyengébbeknek fognak"koczkabetüket vagy
számokat mutogatni"/
Büntetések: - szégyenpadon ülés, "mig meg nem sze­
lídül"
-
"a közép szobában állni"
nem mehet haza ebédre
ez alatt "oskolát" seper,
ha még igy sem jobbulna meg, már ak­
kor testikép is megbüntetjük
Az iskolai beiratkozás rendjét a "Szülék" /"Rodicové"/ c. fejezet tartalmazza:
"Každé sskolnl dité at' se vstanowi do sskoly dwéma
tidni pred Michalem. - Každý otc neb matka nech
vwedé a dá zapisat na čas - bez prodléwáni dité
swá..."
"Minden
iskolás
gyermek
jelenjen meg az iskolában
49.
szent Mihály nap előtt két héttel. - Minden apa
anya vezesse és Írassa be annak idejében - halaszt*
gatás nélkül gyermekét."
A magyar nyelv elsajátításához leginkább az utoleó
rész, a "Jegyzetek" /"Poznamenaní"/ ad hasznos tanácso­
kat:
"1. Bár mellékes dolog, de nem feleslegvalő itt 8'
tét lap, mert a' gyermek annyai nyelve után neki
ajánlkozó, - és itt szárúi szóra adott - magyar
nyelvet annál könnyebben és jobb kedvvel tanúlandja.
2. Ezen vázlat mutatja alkalmasint, mikép af legkissebb tanulóknak mindent kézfoghatólag kell oda nyújtani, és a' tanulást könnyítő mindenféle
eszközöket készíteni;ki minél több ilyesmit sze­
rez, és előmutat, annál hűségesebb tanító.
3. Meg kell különböztetni minden betű,nevezetét, az
ő sajátságos kiejtésétől; nevezze bár a' gyer­
mek, de esek kiejtése szükséges az olvasáshoz.
A* szótagolás szükségtelen, sőt ártalmas. Itt
Ö-U - csak élő szóval tanítható, és gyakorlás
által.
4. Legalább négy fali tábla kell az elemi oskolá­
ban, úgymint .-magyar betűk, tót betűk: tót alatta
magyar betűkkel; és betűk, mellyek különböznek,
vagy amott nincsenek, gy, ly, ö, Q.
5. Ö és U betűk helyes kiejtésétől függ igen sok. Gy, ly, ny, ty betűkre gyüjesön a» tanitó minél
több illy szavakat: gros, dilo, delo, dety, nád­
ra, telo, petril'an.
6. Bár e' könyvecske semmi tudományos tárgyakat nem
50.
foglal magában, ha mindazáltal az elemi oskola e'
féle rövid tárgyakat is tanaland, arra kell ügyel­
ni, hogy a tanitvány ne csak igy feleljen:kell, nem
kell, lehet, vagyok, akarok, 's a* t. hanem a' ta­
nítónak kérdését egészen ismételve* Ez nem csak a'
nyelv gyakorlási, de értelmi tekintetben is igen
fontos dolog.
7. Ezen könyvecske után kellene egy rövid tőt magyar
tudomácyos könyvecskének következni,a' második osz­
tály számára."
Ez utőbbi pont cseh megfelelője:
"Za tauto knlžeckau méla by nasledowat jiná, wécy ti­
me ni na krátce w sobé obsahujicy."
A tankönyvire Mikuss Sámuel tehát a tásodik osztály
számára már fejlettebb, "tudományos könyvecske"-t java­
sol, de azt is "tőt magyar" nyelven. Érdekes, hogy a cseh
szövegben a "jiná" /«más/ ezőval jelölte a "tőt megyar"
fogalmakat.
A 4* pontban olvasható "tót betűk", "tót oldal" kap­
csolatokból a "tőt" szót a "slowenské" és "slowenská" alakokkal adja át. Ez azért van igy, mert a megfelelője, a
"szlovák" fogalom szélesebb körben csak az első világhá­
ború után terjedt el a magyarban,általánosan használt el­
nevezéssé pedig - a "tót" helyett - a második világhá­
borút követően vált. A tirpáksággal,ill. a hazai szlovák­
sággal összefüggően még mindig gyakran használjuk a"tőt",
"tótul" alakokat. A tirpákok maguk is igy használják, ha
magyarul beszélnek.
A szó egyébként jövevénysző a magyarban, és össze­
függ pl. az ófelnémet "diot"/»nép/, az óporosz "tauto"
/«ország/, a litván "Tauta" /«Bémetország/ stb. szavak-
51.
kal. A 19. században a csupán a szlovákokra vonatkozóan
állandósult jelentésszükülés eredménye a magyarban hasz­
nált "tót" fogalom.
Nem hagyható figyelmen kivül, sót igen hasznos dolog
volt az, amikor kifejezetten a magyar nyelv megtanulása
céljából szolgálni mentek a tirpák legények a közeli ma­
gyar falvakba: Bánásra, Böszörménybe, Polgárra, Dorogra,
Lökre, Kallóba, stb.
Az elmúlt években még találkoztunk olyan öreg adat­
közlővel, akinek az apja szintén követte a régi szokást:
három évig ingyen szolgált Hajdúnánáson, hogy jól megta­
nuljon magyarul. A célját illetően ez a mozgalom hasonlí­
tott a fölvidékiek azon szokásához, amikor az iskolás ko­
rú gyermeket cserélték ki egy-két évre:a magyarok igy ta­
nultak meg ott szlovákul vagy németül. "Cseregyerek"nek hívták azt, aki a nyelvtanulásnak ebben a formájában
részesUlt. Kölcsönösségi alapon Így a szlovák és a német
gyerek is elsajátította valamennyire a magyart.
Akárhogy is kedvezett a Békésből és máshonnan idete­
lepült szlovákoknak gróf Károlyi, a környezetbe való be­
illeszkedésük küzdelmes lehetett. Az egyik nehézséget a
magyar nyelv tökéletes ismeretének a hiánya jelenthette,
amellett "A szabolcsmegyel magyarság ... nem szerette a
nyíregyházi tirpák tótokat..." - Írja Máfrkus Mihály. 5 6
A nyíregyházi nemesgazdák kivételek voltak, mert őket nem
tartották tirpákoknak. Szabadabban jártak-keltek, intéz­
ték dolgaikat, mint a jobbágygazdák. Azonban ők is "Meg­
tanulták, hogy a beilleszkedés legelső feltétele a magyar
nyelvtudás és a magyar viszonyok teljes ismerete. Észre­
vették, hogy aki jól beszél magyarul, könnyebben boldogul." " Ennek volt a következménye,"... hogy a jobbágy-
52.
gazdák elküldték legényfialkat magyar szóra s z ó g á 1M i ." 5 8
A szokás véglegesen megszunt,amikor létrejatt a két­
nyelvűség, illetve amikor áttértek a magyar nyelvű isko­
lai oktatásra: előbb kétnyelvű tankönyvek segítségével,
később,a századfordulón, már csak magyar nyelvű tananyaggal. 59
A valahai telepesek leszármazottéinak ma még föllel­
hető szlovák nyelvezetét a szakirodalomban "nyíregyházai
nyelvjárás" /"nireďházske nárečie"/ megjelöléssel hatá­
rozzák meg. Márkus Mihály "tirpák-tót"-nak nevezi ugya­
nezt.
Azt a magyar nyelvet, amelyet beszélnek, Bienes
István "tirpák nyelvjárás" fogalommal jelöli, és nem so­
rol ja"...határozottan a magyar nyelv egyik sajátos nyelv­
járásába sem." A megjelölés alatt azt érti, " ... ahogy a
tirpák a^agyar» nyelvet beszéli."
Márkus Mihály "tir­
pák-magyar" nyelvnek nevezi, és a témáról bővebben is ki­
fejti a véleményét ismert munkájában.
Ha most átugorjuk az utóbbi közel másfél évszázadnyi
időt, ée a tirpákok mai magyar és szlovák nyelvjárásának
csak a hangtanát vizsgáljuk,olyan jelenségekre bukkanunk,
amelyekkel már a részükre irt korabeli tankönyvek is fog­
lalkoztak.
Sulán Béla nem fogadja el Jozef Stolenak az ún. "ma­
gyar társadalmi környezetből való kölcsönszavak" /slová,
"ktoré patria do okruhu pomenovaní z maďarského spolo­
čenského prostredia"/ magyarázatát. Stole ugyanis azt
mondja, hogy a tökéletes kétnyelvűség /"dokonalý biblinguizmus"/ esetében - mint ami még fenéll pi. a legidő­
sebb tirpákoknál - csakis a magyar társadalmi élet foga-
53.
lomkörébe tartozó megnevezések őrzik meg valamennyi hang
eredeti magyar kiejtését. Ami Sulán részére elfogadhatat­
lan ebben, az nem más, mint a pontatlan kifejezés, "mert
hiszen a többi magyar kölcsönszó is 'a magyar társadalmi
környezetből való»..." - irja Sulán Béla. ° 3
A kétféle átvételt - a hangtanilag változtatottak
éa a változatlant - ő a kétnyelvűség kétfázisoa kialaku­
lásával magyarázza. Az első fázis: a
r é s z l e g e s
kétnyelvűség, a második nyelv passzív ismeretével, álta­
lában a nyelvhatárok mentén,"ahol mindkét nyelv a védett­
ség körülményei közt érintkezik egymással..." A második
fázis: a t e l j e s
vagy t ö k é l e t e s
kétnyel­
vűség, amelynek "fokán a két nyelvi tudat elemei állandó­
an keveredhetnek éa keverednek egymással."Ez esetben "már
megvannak annak a feltételei, hogy idegen fonémák át­
vétele is megtörténhet, vagyis a kétnyelvűség első fokon
még feltétlenül helyettesitett idegen nyelvi hangok ezen
a fokon már nemcsak nem helyettesitődnek feltétlenül, ha­
nem fonologizálődhatnak ie..." *
Tudvalévő,hogy például az "e"-re végződő magyar sza­
vak "a" végződéssel mennek át a szlovákba. így az irodal­
mi szlovákban: kef e > kefa, teve-- ťava, zsemle •- zeml'a
stb. A tirpák-szlovák nyelvjárásban: pernye y perňa, Er­
zsike 3- Erzika, stb. Hasonló a helyzet az "i" ŕ "a" átme­
nettel, pl.: néni^ néna, tepsi;- tepsa, gersli-- gersl'e
lesz a tirpákban.
A szlovák a/a kiejtése teljesen megfelel a nyíregy­
házi tirpák-szlovák nyelvjárás kiejtésének. Ez a szlovák
/'£/ hang egészen közel van a magyar zárt /e/-hez, amelyet azonban Nyíregyházán és környékén az őslakos magya­
rok és a szlovákul már nem beszélő tirpákok nem ejtenek.
A palóc tipusú /E/ kiejtésével viszont alig találkozunk a
54.
nyíregyházi nyelvjárásban. Oka abban keresendő,hogy a gömöri nyelvjárás hatása kisebb mértékben és szórványosan
érvényesülhetett az onnan elszármazott szlovákoknál. Igaz
ugyan, hogy a Nyíregyháza környéki nyilt /e/ jelen van a
környezet magyar beszédében, de a tirpákság is - mint a
többi szlovák etnikum - hosszú ideig nyelvi zártságot
alkotott mindaddig,amig nem lett általános a magyar nyel­
vű iskoláztatás.
A "tirpák-tót" nyelv védekezése oly erős volt, hogy
bár hangállománya elszakadt a középszlovák/a/-tól, megta­
lálta e helyettesítő /é/-t, mintsem teljesen fölváltotta
volna a magyar /E/-vel. Nem ez lett tehát: ä/é > é > E,
hanem ez: ä/é A é » e/E. A magyar /E/ a fiatalabb korosz­
tálynál /60-65 évesek/ tapasztalható, amennyiben még tud­
nak néhány rigmust, dalt vagy imát és éneket. Ugyanakkor
a szlovák /a/ helyett a magyar /A/-t is megtaláljuk. Pél­
dául: "Besejen, ňeoriEn, SAmo eA mi rod'i..."; KopA,rEpA,
xrEü,A to ^Er A bozE tEn."; "Nevesta sa radujE,Že jaj bo­
ti hotujE."; "Ha nincsen, hát Ale bud'E m A ť , Jó ax is­
ten, bud'E pomáhAť."
Az átvevő nyelv szempontjából mindkét jelenség az ún.
forditott szubsztitúcióhoz tartozik /amikor szlovák han­
got helyettesítenek magyarral/.
A magyar magánhangzó-fonémák helyettesitéséről/szubsztitúciójáról/ az anyanyelvünkre oly jellemző négy hang,
az /U-U/ és az /'ó-ó/ kapcsán szólunk. Ezek a hangok szlo­
vák szóban nem bukkanak föl a nyíregyházi nyelvjárásban ,
csakis a magyar kölcsönszavakban, de nem kivétel nélkül.
Féldák a helyettesítésre /szubsztitúcióra/:
ü 7 ü/i - gyümölcsös r d'ümölcöé/d'imölcös: suset má aj
v e ľ ki d'ümöléös; nem termelünk 7 netermelüjeme:taki anarož už netérmeIttjeme;
55.
ü/íl
u/ú - csűr
čúra: pri xiži mán enu cúru; Da kúri
čúra; termelünk * termeinj eme;
8 »• e - csömör » čemer:to je cemer pri malix d*iet*i;k8biös & kebl'ovi: na Pereei jesto dvanact kebľová vinica;
a Cégenfeld gróf mau dvanácttisic kebl'ou zem; plat'iu za
mnou kebl'ou zem; trpák ket' sa zeni,hlavné je kebľofka;
3 * é - csősz
ééa: a mo j ot'ec bout céa;
ő *- öv/ov - repülő •» repUlov: dakodi harckoci neboli, ani
repiilovi; strináctálho roku boli repülövi; Benkő bokor r
Benkov: tan zrne bivali na Benkov«;
é " i - béres r bíreš: xoj, fijam, vraj za bíreš; tan sa
volau privi bires a druhi ľ en bíreš bou; legény > legin:
zme boli veľkí legíni; ta legíňl taáli gu ďoukon; a pó­
ton každí legin iďe;a tag trebalo ten boskať legiňa: edon-druhi legin;ďóuke s legíňon.
A nyíregyházi szlovákság 1753-as betelepülését kö­
vető évtizedekben a községi irattér nyelvezete - mint
tudjuk - az akkor még nem létező irodalmi szlovákot pét­
ié /és némileg szlováklzált/écseh vagy bibliai caeh volt.
A fenntebb már emiitett iratok
m a g y a r
kölcaönezavaiban kimutathatók e korai szakaszban ia as ismertetett
hangtani változások.
Lássunk néhányat ezekből:
a 7 e/o - csöbör * csöbör, csöbör, cseber, csobor,köböl '
kebel: "Ze troch sudku...,w kterých
bylo 14. welkých
c s ö b r u y l . kanta"; Ze súdku olaských siestich to­
tiž welkych
c s e b r. 28."; "...dal Suchanskimu za 4.
k e b l e
ječmena Rf 2 i 16 groa.";/latin szöveg kazätt,
ugyanott/ - köriilásatott >• kerüásatott:" S ekkor Város
k e r ü á s s t o t t
garádokkal".
Ellenben:
a y 8 - tarvénybiró » tärvénbiro, törványbiro" ...t ö r -
56.
v é n b i r o
Pinko
G y ö r g y
"Pan
t ö r v é n y b i r o . "
Továbbá:
i
jiný
prisažni";
é > i - karikapénz r karikapinz: "Za ktere dali Rft 3 i 9
groši s k e r i k a p i n z o m " .
o/ó r ou - borbiró * borbirow: "... a toho dne prijal od
b o r b i r o w a
za jeden sudek wina osohu 6 gros. i 2
kr."; ezolgabiró *• Solgabirow: "Item dal za stwrteho za­
jaca Pani S o l g a b i r o w i
dárowaneho 3 gros."
Ellenben:
o/ó '•o - törvénybiró "* törvénbiro, törvénybiro; vásárbiró ?• vásarbiro:"Vásárbiro pri Trhoch a jarmokoch doby mel
byti..."
Amint láttuk, a tirpák társadalom korai megszerveződésével együtt járt a mägyar nyelv általános ismerete is.
A szlovák telepesek magukkal hozott kezdeti kétnyelvűsége
idővel kiterebélyesedett, és általánossá vált. Hosszú év­
tizedekig ez volt 8z állapot, amig egyéb tényezők lassan
újra egynyelvűvé - magyar nyelvűvé - tették a valahai
szlovák telepesek utódait. Kétnyelvüeket már csak a leg­
idősebbek között találhatunk. E folyamat azonban épen két
és egynegyed század alatt játszódott le. Erről, azaz a
különböző okokról, az ún. egynyelvüség-kétnyelvüség kér­
déséről, egymáshoz való viszonyukról más helyütt már bő­
vebben szóltunk. 5 Balázs László Írja az erdélyi nyelvi
kutatásokról, hogy "Sokévi S Z Í V Ó S munkával összegyűjtöt­
ték a román nyelvet ért magyar, német stb. hatás eredmé­
nyeit a szókészlet területén, és felleltározták... a ro­
mániai magyar köznyelvet és a magyar nyelvjárásokat ért
román hatást..," - de magát a kétnyelvű egyént, a nyelvi
kölcsönhatások elakját kihagyták a kutatások köréből. Hi-
57.
básnak tartja a felfogást,mi szerint "...két nyelvi rend­
szer két teljesen különböző világot Jelent..." - Majd igy
folytatja: "Ott pedig, ahol a népek, nemzetiségek,népcso­
portok huzamosabb ideje élnek együtt, nagyjából azonos
történelmi-társadalmi körülmények között, kialakulhat egy
olyan gondolkodásmód, egy olyan világkép, amely tartalmá­
ban csaknem azonos, és csak nyelvi kifejezésében különbö­
zik a másikétél. Itt,a népi érintkezésen alspuló kétnyel­
vűségben igen sok egymásravetődés, átsiklás történik. És
mivel hiányzik a tudatosság, a nyelvek kölcsönhatásából
vagy csupán az egyiknek a másikra való hatásából származó
interferencia-jelenségek állandósulnak, elterjednek,beha­
tolnak a helyi érvényű nyelvi normákba. A nyelvjáráskutaték összegyűjtik a kétnyelvűség e r e d m é n y e i t ,
anélkül, hogy igazában elmélyülnének a kétnyelvűség f ol y a m a t á n a k
tanulmányozásában."
Mi es utóbbiból igyekeztünk valamit bemutatni, fel­
tárva néhány olyan mozzanatot e folyamatban, amelyek elő­
segítették a tirpák-szlovák magyar nyelvi ismereteinek
megszerzését. A kétnyelvűség eredményeinek számbevételé­
ről sem feledkeztünk meg. Ez azonban ismét egy külön mun­
ka keretében lehetséges csak. Itt nem törekedtünk másra,
mint arra, hogy megpróbáltunk rávilágítani egy nem magyar
etikum kezdeti nyelvi kapcsolataira a magyarsággal,a nyel­
vi és nyelvhasználati differenciálódásra önmagán be­
lül, és arra, milyen tényezők befolyásolhatták a korabeli
szlovák telepeseket a magyar nyelv elsajátításában,továb­
bá arra, mi volt az iskola szerepe az egész folyamatban.
Márkus Mihály négy évtizeddel ezelőtti vizsgálódásai
kiterjedtek az addig élt tirpákság magyar nyelvének jel­
lemző sajátosságaira. Ezt irta akkor:
58.
"A tirpák-magyár nyelvjárást beszélőkről tudnunk
kell, hogy a kétnyelvűségnek azon a szakaszán van­
nak, ahol a nyelvközösség egy része már átlépett a
nyelvcserén, a másik része pedig most halad át raj­
ta, vagy még csak közvetlenül most áll e folyamat
lefolyásának küszöbén. Az ilyen állapot mindig ki­
egyenlítetlen szokott lenni és rögzítése igen nehéz
feladat... A nyíregyházi tirpák-magyar nyelvjárás
ma még - mondhatni - erjedésben van, a igy végle­
ges, kiforrott formáját még nem láthatjuk. A kiala­
kulási folyamat megfigyelésére több évtizedes elle67
nőrző munkára volna szükség."
Napjainkban, túl az "erjedés állapotán, van még le­
hetőség ez óhajtott vizsgálatra. Mihelyt azonban teljesen
megszűnik a kétnyelvűség is - és ez hamarosan bekövet­
kezik -, "...a tiszántúli nyelvjárásterület északi részé­
nek egyik
ö n á l l ó
és
k ü l ö n l e g e s
ala6B
kulása...,"
a tirpák-magyar nyelvjárás sem lesz a régi
mert azokét a hatásokat fogja kimutatni, amelyek már ré­
gen befolyásolják az egyébként is egyre változó környeze­
ti magyar nyelv részéről.
Dolgozatunkban, lényegében, ennek a tirpákok által
beszélt magyar nyelvnek a forrásvidékét, születése körül­
ményeit szándékoztunk figyelemmel követni - mondjuk a
"kamaszkoráig".
Jegyzetek:
1. Kálmán Béla: Anyanyelv, idegen nyelv,kétnyelvűség /Ma­
gyar Nyelv 1980. 1. sz./
2. Tanulmányok Békéscsaba történetéből /Békéscsaba Város
59.
Tanácsa Végrehajtó Bizottságának kiadása, Békéscsaba,
1970. 39./
3.
4.
U.o.: 41.
1723-1973. Mezőberény története 1-2. /Szerk.: Szabó
Ferenc, Mezóberény nagyközség tanácsának kiadása, Me­
zóberény, 1973, 96./
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.
12.
13.
14.
15.
16.
Uo.: 97.
Uo.: 98.
üo.: 97-98.
Uo.: 105.
Uo.: 106.
Uo.: 391.
Uo.: 406.
U*y: 406.
Tanulmányok Békéscsaba történetéből: 48.
Uo.i 44.
Uo.: 46.
Németh Zoltán:A nyíregyházi szlovák nyelvjárás kiala­
kulása és egyik közös vonása a Békés negyei szlovák­
kal /Békési Žlet, 1975/3, 513-519./
Tanulmányok Békéscsaba történetéből: 47.
Németh Péter-Mező András: A régi Nyiregyháza/Hyiregyházi Kiskönyvtár - 7. szám, Nyíregyháza, 1973,69-70./
Fíigedi Erik: Szlovák települések az Alföldön a XVIII.
században /Tanulmányok Nyíregyháza újabbkori történe­
téből, Nyíregyházi Kiskönyvtár - 11. szám, Nyíregyhá­
za, 1967/
Balogh István: Nyíregyháza az újjátelepiiléa után/Uo.:
14./
Márkus Mihály: A bokortanyák népe /Budapest, 1943,5051./
Uo.:50.
Németh Zoltán: Az egynyelvüség-kétnyelvüség kérdése
17.
13.
19.
20.
21.
22.
23.
60.
a nyíregyházi tirpákság esetében /Acta Academiae Paedagogicae Nyiregyháziensis, Tom e/C,Nyíregyháza,1980,
121-140./
24. Co.i
25. Márkus Mihály: i.m. 289.
26. Bienes István: Nyíregyháza népe. Syiregyháza és Szabolcsvármegye közeégei /A Magyar Városok Monográfiája
Kiadóhivatala, Budapest 1931, 98./
27. Balogh István: i.m. 17.
2S. Uo.
29. Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár tirpákságra vonatko­
zó iratai 1755-1816.
30. Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár: 1792 348/3 3,fol./.
31.
32.
33.
34.
35.
36.
37.
38.
39.
40.
41.
55.
Uo.: 1793. Községi Jegyzetek.
Uo.: Lajster Syirotski, 1797:7 /15.fol./
Mezőberény története: 97.
Uo.: 96.
Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár: V.A. 101/e 1756:6
37/37.
Susztek Sámuel naplója 1830-1846, 4.
TÁRSALKODÓ, 1840. július 18., 58. sz.
Németh Zoltán:Az egynyelvüség-kétnyelvüség kérdése...
/ACTA TOM 8/C, 130, Nyiregyháza, 1980.
Susztek Sámuel naplója 1830-1846. dr. Bakonyi Géza
/Kyiregyháza/ tulajdonában van. Szivee közrebocsátá­
sáért ezúton is köszönetünket fejezzük ki neki.
Kosa László: Nemzetiségek a mai Magyarországon /Való­
ság XII/4. 1969, 15./
- 54. Susztek Sámuel naplója: 23, 24, 25, 6e, 73, S7,
122, 123, 137, 138.
Uo.: 144. /A tankönyv eredeti példánya megtalálható
az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum állományá61.
ban /nyilv.-tart. az.: 502270/, a fotómásolata pedig
a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Könyvtárában
/nyilv.-tart. ez.: 127-096/.
56.
57.
58.
59.
60.
61.
62.
63.
Márkus Mihály: i.m. 145.
Uo.: 146.
Uo.
ÁBC ÉS OLVASÓKÖNYV. Szerkesztették: Komáromy Lajos,
Lakits Vendel, Luttenberger Ágost és Péterfy Sándor.
/Hetedik, Javított kiadás. Budapest, 1906./
Márkus Mihály: i. m.
Dienes István: i.m. 78.
Márkus Mihály: i.m.
Sulán Béla: A kétnyelvűség néhány kérdéséhez/A debre­
ceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudo­
mányi Intézetének Kisdványai, 44.szára,Debrecen,1963./
64. Uo.: és lásd még: Orosz Béla: A Nyíregyháza környéki
tirpákok mai magyar nyelvének magánhangzó" rendszere
/Nyíregyházi szlovák" "tirpák" /nyelvjárási és nép­
rajzi emlékek, Nyíregyháza, 1977./
65. Németh Zoltán:Az egynyelvüség-kétnyelvLiség kérdése...
'/ACTA TOM 8/C, Nyíregyháza, 19eO./
66. Balázs László: A nyelvek kölcsönhatásáról/Korunk,1978/
10/.
67. Márkus Mihály: i.m. 55.
68. Uo.: 50.
62.
JAV COMA:
ETNOGRAFICKY VÝSKUM SLOV/KOV-,! I R E Í K O r NA S/IASOCH V OKOU
NYIREGYHÍZY
Úvod
V roku 1943 vyšla z pera Michala Markuša knižné mo­
nografia o živote Slovákov v okoli Nyiregyházy pod
náz­
vom: A bokortanyák népe /lud skupinových salašov/. í*áea
Je prvou a možno povedať vyčerpávajúcou monografiou a ako štúdia etnografická dotýka sa takmer všetkých oblasti
tamojšieho ľudu, Slovákov-Tirpákov. Ked som sa rozhodol
prijať pozvanie riaditeľstva J<5sa András Múzea v Nyí­
regyházé previesť opätovný národopisný výskum medzi Tir­
pákra i.- Slovákmi na uvedenom üzemi, určil som si
zámer:
zistiť súčasný skutkový stav ľudovej kultúry nezávisle
od uvedenej publikovanej literatúry a aŠ neskôr konfron.
tovať, čo sa z popísaných javov zachovalo podnes. Ako
Slováka žijúceho na územi Slovenska zaujala ma aj otázka,
aké je perspektíva Slovákov v okoli Nyiregyházy, ako et­
nickej skupina, kedže vieme, že terajšia maďarské vláda
umožňuje všetkým národom a národnostiam Žijúcim v Maďar­
skej ľudovej republike žiť plne svojim národným živo­
tom. Aby som sa v ďalšom texte nevracal k nadhodené­
mu problému, hneď v úvode konštatujem, že najmladšia ge­
nerácia tejto etnickej skupiny, nazývanej Tirpákmi, užnerozpráva po slovensky a ani nerozumie slovenskej reči. Aj
názov Tirpák je pre najvsčšiou časť mladej generécleveľmi málo známy, stredná generácia rozumie slovenskému ja­
zyku len čiastočne a mizivé procento sa vie lámanou slo*
65.
venčinou aj trocha vyjadriť. Plynné po slovensky už ne­
hovorí ani najstaržia generácia. Rozpráva dobre a Je hrdá
ie vie po slovensky, ale pri bežnom rozprávaní vplieta do
reSi veľmi mnoho maďarských výrazov. Ide teda o Jed­
nostranný billngvizmus, kde do slovenského rozhovor u
vplietajú madaraké výrazy, avšak v rozhovore v maďarskom
Jazyku nepomáhajú si slovenskými výrazmi, iba v pripade,
Ie ide o archaické slovenské Javy, ktoré už nemajú v sú­
časnosti obdobu.
Trtnograíický výskum Slovákov-Tirpákov osídlených vo
vačžích-menších osadách /sálaioch,bokoroch/ v okolí Nyiregyházy som uskutočnil v dvoch etapách:Jeden týždeň / 5x
pracovných dni/ v Júli r. 1979 a Jeden týždeA /5 pracov­
ných dni/ v Júli r. I960. Za konkrétny ciel výskumu, ok­
rem hlavného zámeru, o ktorom som sa zmienil v úvodných
vetách tejto správy, bolo zistiť a popísať hospodárske a
spoločenské pomery Slovákov v tejto oblasti, nezávisle od
historických prameňov a nezávisle od publikovanej litera­
túry a zdokumentovať súčasný stav ludovej kultúry ako
rezíduí pôvodnej slovenskej ludovej kultúry. Podobne ne­
závisle od historickej skutočnosti skúmal som mienku ľudl na ich pôvod a na príčiny a spôsob ich príchodu dotci­
to oblasti. Za 10 pracovných dni, strávených v teréne,ne­
bolo možné v plnej miere preniknúť do vSetkých
odvetví
ludovej kultúry Tirpákov a preto predložený opis pred­
stavuje len azda torzovitý pohľad na niektoré stránky ži­
vota nyíregyházskych Slovákov.
VSeobecná charakteristika Života ľudu
Ľudová kultúra Slovákov v okolí Nyíregyházy
bola
vystavená mohutnému vplyvu prostredia do ktorého Slováci
64.
prišli. Tento vplyv bol o to silnejší, že ide tu vlastneo
druhotnú kolonizáciu Slovákov, o druhotnú v tom
zmysle,
že Slováci sem prišli nie priamo zo Slovenska, ale z inej
oblasti Maďarska, kde boli dlhší Sas už prv osídlení - z
okolia Csáby a Ssarvásu. Gyuresko Mihály /nar.1919/
z
Rókabokoru o tom hovorí takto: "Gróf Károlyi
nás tunaka
došikovau z Csáby". Koska András /1909/ z Bundésbokoru udáva, Se jeho dedo ako chlapec prišiel sem z
Békešskej
Csáby a jeho otec sa teda už tu narodil. Podlá
rodinnej
tradície dedo kúpil od pána /meno nevedel udať/
"trojkeblová zem", "Pán tu mal birtok a odpredal parastomtoZko, kolko si kto mohou kúpiť • /Koska A./. Gerhard And­
rás /1894/ z Felső Sima-Samoka o príchode Slovákov
do
tejto oblasti tvrdi nasledovne: "Dakody tu pustatina bola
to bolo grofskô a dedo tunaka prišou od T6tkoml6šu"/Poz námka: Odborný a vedecký výklad k problematike prícho d u
Slovákov do okolia Nyíregyhásy podáva Manga János v Štú­
dii: Slovenské etnografické skupiny v Maďarsku, Národopis
Slovákov v Maďarsku, r. 1975, str. 43-44/.
Je saujímavý náhZad tunajších Slovákov na pomenova­
nie "tirpák**. Tirpáci sme preto, že keď sme tunaka priš
11 pusta tu bola, bolo tu treba horečfie robiť a že
sme
trpezliví a vela sme trpeli, pracovali a tak sme tirpá­
ci" /Gerhard A./ Szmolár András /nar. 1895/, ktorý žil na
Sujan-bokor, terás v Sociálnom domove v Sóstófürdő/ hovo­
rí nasledovne: "Keď Andrássy gróf dostaw tento
velký
terület, to pusty bol. Žili tu vtedy nejakí Cigáni, ale z
tých fiebou mav gróf ništ. Gróf vedew, taký národ
Cigáni
fiebuďe robiť. Z Cigána fligda ništ flebude. Gróf
vybra»dvoch: Sulan a Petrikovič, tak sa menovali. Ti išli
do
Békešfiaby, Sarvaša, išli toborzovať a dosikuvali
Slo­
vákov. PrišZi veZa 8 flimi. ytedy nebola žalezňica, ani
65.
Kamenica /«sypaná cesta/, zapriahli kravke a prilli len
tak na kočoch /«na vozoch.'/ a začali robiť. Gróf videw,
že je to usilovný národ. PatrikoviS a Sulan dostali
sa
to, že toborzóvali po 40 keblov zeme. Narobili sa tu a
natrpeli a preto sa nám hovorí Tirpáci, že vela trpeli".
Tieto uvedené jednoduchá výklady slovenských osadní­
kov v okoli Nyfregyhásy o ich pôvod a názve sú pravdivé
do tej miery, že hoci sa presidleným Slovákov ponúkali v
okolí Nyíregyhásy rozsiahlejšie plochy pôdy než v pôvod­
ných sídlach a za výhodnejšie podmienky, teraz
žijúci
najstarSia obyvatelia tvrdia,, že pôda bola príliš lahká,
piesočnatá a bolo treba vynaložiť velmi
mnoho
úsilia
mnohých generácii, kým s piesočnatej pôdy vytrvalým hno­
jením urobili pôdu homokovitú, úrodnú. Hnojili pôdu nielenzaorávkou maStalného hnoja, ale aj zaorávkou zelenejbu
riny a pod...
Prvousadlícl boli po príchode do tejto oblasti od
prvopočiatku predovšetkým poľnohospodármi roľníkmi.
Kým neskultivovali pôdu venovali sa chovu veľkého množst
va dobytka / každý choval toľko len vládal na
siskanej
pôde/ 1 značné množstvo oviec. So vzrastom plôch, vhod­
ných na pestovanie siatin a sabodnych plodín / teda
po
skultivovaní / relatívne sa zmenšovali počty hovädzieho
dobytka a oviec. Pôdu obrábali pomocou konských záprahov
a len poniektorí, v menšej miere, priahall aj stepné
voly.
Gazdovstva pôvodných osadníkov sa nedelilo, lentak
asi od konca 19. storočia a tak sa aj stará forma veľkorodiny zachovalo takmer do počiatkov 20 storočia. Po s kul
tivovanl stepných pastvín na oráčiny zväčšoval sa majetok
otca - gazdu a až takto mohol zväčšenú pôdu rozdeľovať,
deťom-dedičom. Synovia sa dale,} snažili rozSíriť
poľ-
66.
nohospodársku majetkovú podstatu výhodnou ženbou.
Bolo
bežným javom, ba takmer nepísaným zákonom, že sa manžel­
stvá uzatvárali len z majetkových dôvodov. Láska tu nezo­
hrávala takmer žiadnu rolu. Takmer vfietcl Informátori
tvrdili, že syn musel otca jednoducho poslúchnuť a vžiť
si tú, ktorú mu vybrali a dievku "vyklpčili»' za vlasy a
musela isť. Tento spôsob uzatvárania manželstiev bol tak
zaužívaný, že mladí sa uspokojili s tým, ako rodičia roz­
hodli. "Ani sme nemysleli, že to ináč muože byť" / Sajben Jánosné /1903./.
Snaha o udržanie existencie v cudzom prostred! a o
znásobenie majetku viedla velmi často k uzatváraniu man­
želstiev s partnermi zo susedného bokoru. Prísne dodržia­
vané stavovské rozdiely nedovoľovali aby sa uzatvorilo
manželstvo medzi sluhom a gazdovskou dievkou a opačne.
Prijatie sluhu za zaťa do gazdovského domu bola udalosť
nad ktorou by sa gazdovia boli pohoršovali.
Stavovské rozdiely znásobovali aj náboženská prís­
lušnosť. Prisťahovaní.kolonisti boli z najväčšej
časti
evanjelici a náboženská uzavretosť bola značnou prekáž kou k preniknutiu do spoločenstva iného vierovyznania.Se­
zónni robotnici- ženci boli zväčfia chudobní greckokato llci, t. zv. rusnáci, ale aj chudobní rímokatolíci
zo
Slovenska, z ktorých velmi mnohi sa dávali prenajímať za
sluhov a kým si nenadobudli väčfií majetok nemohli prenik­
núť do spoločenstva gazdov. Pravda, uvedené stavovské
rozdiely sa nevzťahovali na vzťah gazdu ku sluhovi.Kaž
dý gazda si tu sluhu velmi vážil a sluha sa
stravoval
pravidelne spolu s gazdom, teda jedávali spolu pri jed­
nom stole. Napríklad Huszárszky János /1902/ prišiel z
Hrufiova od Bardejova do Nyíregyházy za zárobkom
na
žatevné práce. Zapáčilo sa mu tu a zostal tu ako deputát-
67.
nik - komenciáš "na Poliackom" neskôr na Putnockom salaSi a až ako 37 ročný si na Hankovskom salaši kúpil 3"keble" roli. uvedený prípad nie je ojedinelý, naopak, celé
desiatky prisťahovalých sluhov, žencov / aj dievčatáprichádzali sem do služby/, ostali tu a pomally si
nado»
budli aký - ta-ký majetok.
Aj najchudobnejší sluhovia sa snažili
zarobiť
si
toľko, aby sa Sasom mohli osamostatniť, lebo hoci sa tu­
najší sluhovia mali lepiie, než by sa boli mohli mať na
Slovensku, ich stav nebol sávldenlahodný, hlavne pre uve­
dené stavovské rozdiely, pretože prakticky mali zahatanú
cestu vyženiť si majetok. Sluhovia dostávali u gazdu ubytovanie, t. j. jednu zariadenú izbu. Za ubytovanie mu­
sel najatý sluha u gazdu odpracovať v najväčšej pracov­
nej sezóne 40 pracovných dni do roka. Túto prácu aku úhradu za ubytovanie nazývali "urdovka". Tých sluhov, kto­
rí mali s gazdom iba ten záväzok, že musia odpraclvať -urdovku za ubytoovanie, nazývali •žaliarl" neskôr pod vply­
vom maďarského jazyka "takšáii*. Manželky týchto takiá­
Sov mohli si u gazdu prizarábať pri okopávkach zemiakov ,
pri žatve, pri vykopávaní zemiakov a pod., za So mali osobitne zaplatene Aj prácu "takšášov" mimo povinných 40
dni, gazda odmeňoval osobitne podla zvyklosti, aké
boli
zaužívané v tom-ktorom období. Ak manželky takšášov robi­
li gazdinám veiké pranie platil im gazda slamou,
ktorú
potrebovali na slamníky do postela i ako podstlelku
pod
oäipané, ktoré si takéáä mohol držať, kolko stačil vykŕ­
miť.
Tí sluhovia, ktorých zjednal gazda na celoročnú prá­
cu, dostal tiež ubytovanie /obyčajne skromnejšie než takšáši/, celoročnú stravu - raňajky, obedy, večere /aj iné
medzijedlá/ ktoré gazdiná podávala vždy všetkým rovnako,
66.
bez rozdielu, 51 išlo o gazdu, alebo sluhu. Šalej tento
sluha dostal na rok jeden pár čižiem,jeden pár pracovných
baganči, jeden oblek a dve košele. Peniaze nedostával,iba
ak ifiiel na zábavu a pod..dal mu gazda sopár forintov/al.
pengovov,.,/, ale vyplácal ho obylim. Ak bol dobrý rok
mohol sluha zarobiť až 15 q iylia a aj pri slabej úrode
dostal najmenej 10 q. S obylim mohol sluha
volne nalo­
žiť. Bud* ho odpredal a peniaze si odložil, alebo - a to
robili zväčša všetci, že si chovali v osobitných chlievikoch ošípané, ktoré vykrmovall zarobeným obylim a po«
tom ošípané ovela výhodnejšie odpredali.
Sluhovia zjednaní na prácu u gazdu na celý rok boli
zväčša slobodní mládenci, takfiáil bývali obyčajne už že­
natí, alebo aj s rodinami. Mohli byť aj inde zamestnaní
ale nemajúc kde bývať, prijali ubytovanie u gazdu za po­
vinnú "urdovku". Aby si gazda takšáša viac k sebe pripú­
tal, aby neodišiel, sa ubytovať k inému gazdovi a tak
aby nestratil pracovnú silu, dával takšášovl do užívania
jednu rolu v takej výmere, aby si dopestoval pre seba a
rodinu zemiaky a na zasadenie kukurice pre seba a na
vykmenie jednej-dvoch ošípaných. Takejto roll
hovorili
"kukuričná zem" už aj preto, že naozaj na flu zväčša sa­
dili iba kukuricu. A hoci sa takšáši stravovali po celý
rok doma sami, v Case kde pracovali u gazdu stravovali sa
u neho s jeho rodinou.
Takýto stav bývania gazdov na jednom dvore s takšášoffi a sluhom, prípade slúžkou bol takmer do počiatkov so­
cializácie poľnohospodárstva. Podľa Informácii najstar­
ších obyvateľov salašov/bokorov,osác/,prví osadníci saneusadsovali v osadách pri vymeraných pozemkoch,
pretože
takých osád vlastne ani nebolo, usadzovali sa v meste
Nyíregyháza a pri pozemkoch mallzpočiatku Iba prístrešky
€9.
pre dobytok, ktorý tam ostával po celý seiónu
t.j. od
včasnej Jari do neskorej Jesene/ a prístrešok na prenoco­
vanie / pre seba a rodinu /. Dobytok a úrodu na salaSoh
strážili sluhovia, prípadne neskôr gazdovi synovia a len
tak asi od konca 19* a začiatku 10. stor. začali si sta­
vať pri pozemkoch trvalé obydlia a trvalé sa tam usadzu­
jú. Začalo to tým, že starší a menej výkonní gazdovi sta­
vajú na salaioch domy pre svojich ženatých synov a sami
ostávajú v svojich mestských domoch.
Sálaiov, bokorov, tání bolo v okolí Nyíregyházy 6*3.
Takmer vo všetkých bývali Slováci, ale boli aj s obyva­
teľstvom maďarským, ale tých boli veľmi málo. Je tu aj
Cigánybokori Zistili sme, Se obyvatelia jednotlivých bo­
korov sa navzájom poznali i keď niektorá bokory boli od
beZných
seba vzdialené 7 - 10 i viac kilometrov. Okrem
pracovných stykov na poliach susedných salašov a príbu­
zenských vzťahov, ktoré vznikali sobášmi medsipartnermi
so susedných, ba 1 vzdialenejších sálašov, k vzájomným
stykom dochádzalo pri stretnutiach na týždenných trhoch
v Nyíregyházé, ale hlavne pri posedeniach v gazdovskom
kasíne /"gazdakaszlno"/* Y Nyíregyházé bývali do týždňa
dva trhové dni a v stredu a v sobotu. T stredu chodievali
na trh ženy, ale kedle sálaSe boli od mesta ďaleko, viez­
li ich gazdovia do mesta na vozoch. Ženy odpredávali vaj­
cia, tvaroh, smotanu, maslo, kurčatá, sliepky a pod..Stre­
da bol jedinný deň /okrem nedele/, kedy sa žena dostala
do mesta. Medzitým čo ieny predávali, muži nadväzovali
obchodné 1 rodine styky a gazdami z iných sálafiov. Sobota
zase bývala trhovým dflom na ktorý chodievali len muži. Na
trh viezli iito, slnečnicové sema, svine, prasee-odstavčatá, ojedinelé aj jaricu /pšenicu!/. Kukuricu dobrý gaz­
da nepredával aj keď jej mal zo zrnín najviac« Spotrebo-
70.
val ju na výkrm ošípaných. Sobota sa teda stala pre gaz­
dov nielen trhovým dflom, ale aj dilom spoločenského stre­
tania. Mnohí gazdovia chodievali preto do városa na trh
aj vtedy, ak nemali nič predať. Našli si zámienka, že idú
obhliadnuť, aké BÚ ceny, aký je dopyt a po čom je dopyt a
pod.. Zo svojho "gazdakasina" a či "gazdakoru" sa vracali
domov často aS neskoro večer a aj v dobrej nálade. Tieto
vzájomné styky umožflovali nielen vzájomné poznanie, ale
poskytovali aj informácie o tom, kde, v ktorom sálašl akí
špecialisti remeselníci pracujú a akú prácu možno od nich
očakávať.
Poľnohospodárstvo
Prví osadníci, ktorí prišli do okolia Nyíregyházy
"ako tvrdla najstarí informátori"
našli zem neúrodnú,
vhodnú iba ako pastviny» Tvrdenie informátorov o tejto otázke, ako bolo uvedené už v úvode, doplním ešte prehlá­
sením Gyureska Mihálya /l901/ z Rékabokoru: " Ked nás tu
gróf došlkuvau tu zem bola ako piesok. Drevo tu nebolo
/pozn. pod termínom "drevo" mal na mysli "stromy"/ , len
planý homokov tu bou. Saffiľi stromy, beštréne, aby vietor
zem neodfúkou".
Po zintenzívnení poľnohospodárakej produkcie, v zmys
le možného zintenzívnenia v rámci súkromného rolníckeho
podnikania, ktoré, súdiac odhadom podlá informácii naj­
starších obyvateľov, nastalo po zveľadení
oráčin asi v
druhej polovici 19. storočia, pestovali najviac kukuricu,
pšenicu / ktorú tu nazývajú " jarica "/ žito a
jačmeň.
Sadili zemiaky, krmnú repu tekvicu a dyne a už od počiat­
ku v malej miere aj tabak. Do prvej svetovej vojny obrá­
bali pôdu bežným jednoradličným pluhom s dreveným hriade-
71.
Ion a drevenými rúčkami. Odvalnica, lemeš a stlplce boll
železné. Ra úplne drevené* pluhy, kde je iba lemeš, pri*
padne aj ovalnlca železná, sa nik nepametá. Podobne
do
20-tých, 30-tých rokov 20. stro. sa miestami udržali aj
brány, ktorých konštrukcia bola s dreva a iba kliny že­
lezné. Po uvedenea období pri zavedení celoželeznýeh plu­
hov kupujú si bohatií gazdovia sejačky a individuálne ale aj väčšie rodinné spoločenstvo aj mlátačky. Dovtedy
mlátili obilie preháňaním koni po obili. Hovorili tomu,že
•koflma sme tlačili jaricu 1 žito. Kone sme hnali tak dookrúhla. Sa holovÄo ame tlačili. Zem na holovfll bola ubí­
janá" /Gyuresko Mihály/. Takto vymlátené obylie najprv očlstill od slamy, odstránením slamy vidlami a k tomu us­
pôsobenými hrablami a potom vyhadzovaním " lopatami
do vetra " / Pozn.t pod termínom • lopata "
označujú
naberačky, známe na Slovensku pod názvom
*vejačka"
/- tento termín tu nepoznajú./ V čase, ked sa tu ujímajú
sejačky, ujímajú sa na čistenie obilia bubnové, ručne po­
háňané malé stroje - fukar malé stroje - fukaré, nazývané
aj mlynky.
Kle váetko obylie mlátili /tlačením koňmi". Zitnúsla
mu ktorú potrebovali do postele, alebo na alamienky
ku
prikrývaniu zeleniny v skleníkoch a pod. mlátili aj cepam.
depami si mlátili aj chudobní gazdovia, aby mali čo naj­
menšiu stratu obylia. Cepy pozostávali, ako aj Inde, s
dvoch časti: držadla, zvaného "ručefl" a bicej časti, zva­
nej "čepík" .Cepík bol k ručenu pripojený viazaním zhoto­
veným z remeňa. Yiazenle sa nazývalo "kapica". Ručeň bol
z lieskového dreva, ak také niekde našli, ale často boli
aj s basových tyči. Gepik hol zhotovený z bestrena,ale aj
zo slivky a pod..
So zavedenia kosačiek, ktoré mali
72.
len
velai bohatí
gazdovia a iba asi od 30-tých, 40-tých rokov gazdovia,ko­
sili obilie ručne, kosami. Kosiská si zhotovovali vŕbové­
ho dreva / A J držadlá na vidly bývali z vŕbového dreva /.
Ženci, prichádzajúci na Žatvu zo Slovenska, al. z Podkarpatia, prinášali si žatevné náradie so sebou z domu.
Ba tunajfiích gazdivstvácb sa používali trojaké hrab­
le. Pri žatve na hrabanie mrvy - kláskov, sa
používali
hrable Široké až 150 - 160 cm. Hrabalo sa nimi tahaním sa
sebou, teda nemali tyčové držadlo - rúčku, ale polooblúkové tiahlo, ktoré sa nazývali "raeoške". Na ten účel sa
snažili nájsť vhodný samorast s vŕbového alebo jedlového
dreva, alebo ak mali vhodnú lieskovú palicu, prehli ju po
sparení do oblúka a použili ako tiahlo /rásoSke/. Hriadel
týchto hrablí bol s jedlového, alebo vŕbového dreva a zúb
ky z dubového dreva. Bývali aj hrable, kde zúbky boli z
hrabového drôtu; tieto kovové zúbky boli trocha ohnuté
do smeru, ktorým aa hrable ťahali.
Ku mláteniu da pajty používali stredné veiké hrable,
ktorých hriadel bol 60 - 70 cm. dlhý. 7 üoa bolo spravid­
la 12 zúbkov. Mali dlhé, tyčové držadlo. Hrable sa použí­
vali na odstránenie drobnej slamy s vymláteného obilia.
Tretí druh hrab1i boli t.zv. "hrable dvornje N . Hria­
del bol 40 - 50 cm dlhý v ktorom bolo 16 zúbkov, použí­
vali Ich doma na hrabanie dvora, na úpravu záhradky a pod.
Ako "dvornje hrable" dnes používajú hrable. Držadlá býva­
li s vŕbového dreva, zúbky a beštrefla.
Obilie svážall na veľkých vozoch, ale najčastejšie
zvážali na dlhých drúkoch, akoby na sánkach. Aby sa obi­
lie s drakov nesoSayklo, previazali ho povrazmi.
Súdiac podZa rozprávania informátorov, domnievame
sa, že veZmi bohatých gazdov, ktorých by sme mohli nazvať
kulakmi, bolo len niekoľko. Najbohatší gazdovia boli:Szo-
73.
lerne«! Ondro /na Gerhackym aal 70 keblov a nleSo mal a J
na Putnockýn/, Vidoven János na Janovským mal vySe 50
keblov. Priemerne majetní gazdovia mali 10 - 20 kebZov
seme •
Kebel bola ploSná miera role o rozsahu 1.600 siah,
presnejiie sa to dá vyjadriť množstvom zasiateho obilia:
t. j. na jednokebZovú zem bolo treba vysiať 3 "vleke" obi­
lia. Jedna *vieka" bola merica s obsahom 25 kg zrna, to
znamená, že na jednokebZovú sem vyslal 75 * BO kg obilia
gazda. Skutočnosť vsak bola taká, že do jednokebZovej
role zaslal gazda niekedy až do 100 kg. zrna "BokebZovky
zme vyslali dakody aj cent zrna" /koska András/.
Inou plošnou mierou bol "hold". Jeden hold bola rola
o rozsahu 1.200 siah, to znamená, že hold bola ploSná
miera asi o 1/4 menila než kebel. Je zaujímavá, že na ni­
ektorých sálaioch udávali rozsah pozemkov podZa holdov a
na iných zasa podZa kebľov.
Obilie uskladňovali v sýpkach, ako osobitných stave­
niach, v ktorých mail s dosák zbité veZké súseky. Avšak
elte v prvých desaťročiach 20 stor. na veZml
mnohých
miestach uschovávali obilie v obilných jamách, vyhĺbených
do zeme. Kalo to tú výhodu, že v prípade požiaru aa takto
uschovaná obilie nemohlo znlSlť. Obilné jamy vyhlbovall
len na miestach, kde si boli istí, ie nevnikne tam voda.
Uschovávali tam len chlebové obilie. Bite v r. 1979. a r.
1980 som takúto obilnú jamu naSiel na Rtfkabokore v záhra­
de Palics Kihálya /nar. 1925/. Kad jamou bola poloZená
malá sedlová strieska s rákosia, aby odvádzala vodu 5c
naďalej od jamy a jama bývala prikritá hrubou plechov o u
prikrývkou, ale dávnejiie aj veľkým plochým kameňom. Ot­
vor do jamy bol len tak veľký, aby aa mohla do jamy vsu­
núť jedna osoba, vnútrajšok bol značne rozŠírený.Jama aa-
74.
la tvar veľkej baňatej flase. Obilné gamy sa zhotovovali
tak, že po vyhĺbená es ešte omazall vymieseným blatom a
po jeho vyschnutí nahádzali ráždie a podpálili,
aby sa
vytvorila istá malá vrstva tehloviny.
Rolníci na poľnohospodárstve pracovali velmi inten­
zívne. Hoci boli značné a prísne zachovávané stavovské
rozdiely So do spoločenských zväzkov, v pracovnom nasadni
neboli žiadne rozdiely medzi gazdami-majitelmi pozemkov a
medzy stálimy sluhami a takšášmi aj príležitostnými ro­
botníkmi. Aj najbohatší gazdovia pracovali s nasedenim
všetkých svojich sil. Iba "žnivo" najbohatší gazdovia neroboli sami, ale pozývali si, rep. sami sa prišli ponúk­
nuť chudobní Slováci zo Slovenska, alebo Rusini z "Marnarošskej", ale chodievali vraj aj Poliaci z Polska.
Príležitostní robotníci, ktorí sa zjednali len na
práce ku žatve boli obyčajne vyplácaní tak, že jeden pár
žencov, t.j. kosec a žena, ktorá za ním odberala /obyčaj­
ne prichádzali manželia/ dostali zo zožatého obilia každý
12/dvana8tý/ až 16 snop, to znamená aj so slamou. Ak žen­
ci nechceli slamu, dostali desiaty, až dvanásty diel s vy
mláteného obilia, nimi zožatého. Slamu nebrali ienci,
prichádzajúci zďaleka, avšak ak takšáš robil so ženou žat
vu naviac, než bol povinný odpracovať urdovku, bral si obllie aj so slamou. Slamu brávali aj ženci, ktorí pri­
chádzali zo susedných sálašov a ako chudobní boli nato
odkázani. Pri intenzívnej práci, ked zrno dobre sypalo
mohol si jeden pár žencov zarobiť až 15 -20 q obilia. Bo­
lo povinnosťou gazdu odviesť
žencom
zarobené
obilie
vlastným povosom, zadarmo na stanicu - na Tiszalök.
Komenciáši /aj iní ženci/ v posledných desaťročiach
19. storočia zarobili u gazdu v čase žatvy 1/12 zožatej a
vymlátenej úrody. Fa prelome storočí a aj neskôr, hlavne
75.
po prvej svetovej vojne, ale aj v 30-tých rokoch 20.
etor. keď bola značná ponúka pracovných síl, ženci praco­
vali u gazdu za 1/16 obilia.
Komenciáii, takiáil ak sa zjednali u gazdu na práce
okolo zemiakov dostávali koncom 19. stor. 1/3 »obratej úrody a po 1. svetovej vojne a v 30-tých rokoch 20. stor.
1/4 »obratej úrody. Pri týchto prácach majitel role prip­
ravil rolu sa sadenie zemiakov vlastným záprahom a dodal
sadobné zemiaky a spolu s komenciáiom ich zasadil. Prvú
okopávku a zber zemiakov a druhú okopávku už robili sami
komenciáfii. Orodu s póla pre seba i pre robotníka svlesol
gasda vlastným povozom. Takto mohol jeden komenclái zaro­
biť 15-18- ai 20 q zemiakov. Ak bol komenciái z iného,
susedného sa lasa gazda mu poskytol zdarma koňský
záprah
a povos na odvezenie úrody, prípadne mu ju sám odvieaol a
ak boli robotníci s dalekýcb oblasti /so Slovenska.••/
odviezol im úrodu na najbližilu železničnú stanicu. Vre­
cia na zarobené zemiaky musel si komenciái doniesť svoje
vlastné.
Komenciái - takiái, pre ktorého nemal gasda prácu po
cely rok a využíval ho len na sezónne práce /povinná prá­
ca - "urdovka"/ nebol by mohol s uvedeného zárobku vyH»Iť
rodinu a preto prijímal príležitostné práce v
meste,
na stavbách, rezanie dreva, čistenie stromov v pánskych
záhradách a u bohatiích meiťanov výpomoc pri skládkach
vykládkach na železn. stanici a pod. Ak takiái potreboval
od gazdu nejakú službu, napr. odviesť choré dieťa k leká­
rovi do mesta a pod..musel stratený čas gazdovi uhradiť
dvojnásobkom práce na poli, v záhrade a pod*.
Príležitostní robotníci, ktorí sa zjednávali na prá­
cu u gazdu len na nárazové práce a len niekoľko dni chce­
li pracovať, dostávali ako výplatu pri okopávaní,
alebo
76.
vyberaní zemiakov za jeden pracovný deň 1 pengő bes ohladu, či išlo o muža, alebo kenu» Kosec pri kosbe sena, ale
aj pri kosbe obilia dostal jeden a pol pengő. Tű istú su­
mu dostala aj Sena 60 odberala sa koscom. Okrem peňažnej
výplaty bol gazda povinný poskytnúť robotníkom celodennú
stravu, ktorú podávala gazdina všetkým pracovníkom i gaz­
dovi rovnako /ako som už vyššie uviedol/.
Takšášá si mohli na dvore u gazdu, kde bývali držať
ošípané a hydinu, kto kolko vládal vykŕmiť. Gazda pri tom
pravda dával pozor, aby to neišlo z jeho krmiva. Sú známe
prípady, že šikovní takšáši si odkúpili od
prestárlych
gazdov role, ktorí nemali dedičov, alebo im synovia
vy­
študovali, a pomaly sami sa stali gazdami. Boli častéprípady, že gazda sa priženil do gazdovstva v inom salašl a
ak sa mu tam naskytla príležitosť kúpiť role, svoje role
v prechádzajúcom bydlisku odpredal svojmu takšášovi. Ta­
kéto prípady bývali dosť časté a tak šikovní takšáši
sa
snažili dobre u gazdu pracovať, aby si získali jeho pria­
zeň. Tak pochopíme, že mnohí bývali sluhovia, sa za nie­
koľko desaťročí stávali gazdami a táto skutočnosť mnohých
sem lákala. A kedže základným kritériom hierarchie hodnôt
bola pôda, resp* množstvo pôdy, z bývalých sluhov, takšášov sa stávali gazdovia a "právom" ženiť sa s gazdovským
partnerom a vyženiť ďalší majetok*
Proces nadobúdania majetku mal za následok postupnú
nivelizáciu a tak v poslednom období pred
socializáciou
poľnohospodárstva bolo, podlá odhadu informátorov /!/ asi
50 - 60 % roľníkov 0 výmerou od 4 do 6 hektárov pôdy, asi
1/3 bolo roľníkov s výmerou 10 - 15 hektárov. Gazdovia s
výmerou 80 až 100 hektárov boli len zo traja-štyria.
T závere úvahy o poľnohospodárstve, ktorú som urobil
na sáklade ústnych výpovedí informátorov a sčasti priamym
77.
pozorovaním lokalít, je treba ešte dodať, že okrem obil­
nín, o ktorých som sa zmienil /jarica, jačmeň", Sito/ sia11 tunajší gazdovia /aj takšáši/, veiké množstvo kukuri­
ce. Hoci sa kukurica používala v posledných desaťročiach
spravidla len na výkrm ošípaných a len vo veľmi
malom
množstve aj na kukuričnú* kašu, kedysi bola hlavnou obil­
ninou a pripravovali a nej velmi mnoho jedál / Pozn.: o
jedlách budeme hovoriť nižšie!/. Nie div, že priemerne si
ťuovaný roľník dopestoval ročne až 70 - 80 q čistej vysrvenej kukurice. Bohatí gazdovia až do 150 q. Pestovanie
kukurice má tu velmi dlhú a dobrú tradíciu a / ako som už
níššle uviedol / : gazda prenechával svojmu takšášovi t.
«v. "kukuričnú zem".
Kukurica je velmi chúlostivá na uskladnenie. Potre­
buje veľmi dlho schnúť a tak gazdovia mali v svojich dvo­
roch vybudované kolové stavby /z hrubých drúkov,
alebo
tenších trámov/ so stenami upletenými z prútia, alebo len
jednoducho obité látkami v takej vzdialenosti os seba,aby
nasýpaná kukurica nevypadávala. Hoci ide os Stabilné stav
by, nazývajú ich "koše", najpravdapodobnejšie preto, že
prv išlo asi o veiké mobilné koše a v prenesenom význame
/pre účelové tie isté predmety / dostali aj tieto stavby
názov "koše", alebo "goré", alebo niekde aj "gorej" /"ku­
korica ezarrité"/. Pokryté boli rákosím ako aj iné budovy.
Olámaná kukurica nemohla ostať v äúpoll, lebo by
skoro splesnivela. Bolo Ju treba čo najskôr
olúpať,
odstrániť šúpolie / šúpolie tu nazývali • šusťa "/. Ka
lúpanie kukurice pozývali širšiu rodinu, prípadne aj
susedov. Takto si potom navzájom chodievali odrába ť.
Prácu pri lúpani kukurice nazývali " bielačka " . Olúpa­
nú kukuricu sypali do uvedených veľkých košov.Aby ma­
il koše dobré vetranie zdola, pretože na kope uložená
78.
olúpaná kukurica by skoro zaplesnivala, kože mali dno podlahu asi 50 - 60 cm nad zemou. Tento priestor využí­
vali gazdovia, a či gazdinky k tomu, že tam dávalikovaj­
šíky alebo debničky v ktorých sedávali kvočky na
ciach - "kloke s kurčatami". Tento priestor slúžil
aj
ako" skrýša pre ostatnú hydinu v čase denných
dažďov.
Ináč hydina sedávala v noci na im určených miestach v
kurinoch a chlievikoch.
Usušené seno uskladňovali do "pajty", alebo do "ciene". Termín "cieÄa" sa používal pôvodne na označenie prístriešku pre dobytok na salaSoch pri počiatkoch osídlovania, i prístrlešku na odloženie sena a ďateliny pre
do­
bytok. Termín "cieÄa" sa • poslednom období používa naj­
viac na označenie maštali pre dobytok a pre
uskladnení
suchého sena, ďateliny, či lucerky sa viac používa "paj­
ta". Je pozoruhodné, že ciene - maštale nebývali spoločné
pre kravy a kone. Iba chudobní, ktorí nemávali veiké u«atvorené dvory, mali spoločnú cieňu pre kone i kravy,ale
aj tam bol priestor oddelený«
Pýchou každého dobre situovaného roľníka naboli na­
toľko veľké množstvá hovädzieho dobytka,ale veľké množst­
vo ošípaných. K<5sa András bol naozaj len stredne bohatý
gazda a o svojom hospodárstve tvrdil, že " mau son 70— 80
svifiov a tučiu son ich v zime v ľete, T ľete menej. Zdaraľoval son naraz 10-15 center kukurice, do ktorej son
dau cent boršov a cent slnečďíka. Svifie dostali žrať, len
ked si prišli pýtať a keď sa nažraľi, tajšli do mláky od­
počívať. A kurke. puľke, huse a inú drčbež son mau toľko,
že son ňigdá/ nevedveu koľko, plný dvor". "Aj tákšáži
si
tučill koľko kerý vládou. Nekerý mau osem, dvanásť i Sesnásť šuldovy i prasnice chova Si".
79»
Pestovanie a spracovanie konopi
Úvodom k tejto tematike poznamenávam, Že lan tu ne*
siali. Konope siali obyčajne na konci, lepšie rečeno na
okrajoch kukurčných polí. Aj takiáSl si na okraj pridele­
nej "kukučnej seme" zasiali trocha konopi. Malo to aj ten
praktický význam že okoloidúci hovädzí
dobytok
a ovce
ne«pásavajú konope a tak kukuričné pole bolo chránené od
dobytka.
Pestovanie konopi sa udržalo až do konca druhej sve­
tovej vojny, zhruba až do socializácie poľnohospodárstva,
t. j. dovtedy, kým na poľnohospodárstve boli potrebné
plachty - ponvy n« vozy, na príkrivanie stohov s obilím
do vymlátenia. Stohovanú slamu plachtami n e prikrýval i.
Konope potrebovali aj na tkanie obrúskov
potrebných ku
pečeniu chleba aj na slaninky do postele i na tenké
plachty na pokrytie s slaminkov v posteli. Ešte aj v sú­
časnosti som našiel v mnohých domácnostiach stoly prikryté obrusmi z domácnej tkaniny. Pozornosť si zasluhu­
je tá skutočnosť, že ani najjemnejšie konopné tkaniny tu
nepoužívali na Iitie spodného prádla. Ani jeden z
teraz
žijúcich mužov už nenosil košele s domáceho plátna,
«1«
udávajú, že pred nimi sa nosili, ale oni už ni», iba kedy-tedy spodné gate pod nohavice. Nosievali však dávnej­
šie Široké biele vrchné "rancované gaty".
Konope potrebujú dobrú a dobre vyhnojenú pôdu. Takú
potrebuje aj kukurica a aj preto siali konope konca kuku­
ričných poli, lebo naraz pripravili pôdu pod obe plodiny.
Konope ako dvojdomá rastlina nedosrieva, ako vieme,
nara«. Najprv dozrievajú práanikové, ktoré tu nazývajú
"poskomnje" preto, že sú tenSle než neskôr dozrievajúce,
nazývajú ich niekde aj "tenkje". Názov "tenkje" sa použí-
80.
va súčasne s termínom "poskomnje". Druhé, neskôr dozrie­
vajúce semenné konope nazývajú "matorné" alebo aj * matornje • a súčasne s týmto názvom používajú aj
termín
"hrubje".
Celý technologický postup nebudeme tu uvádzať, pre­
tože ten je zhruba zhodný a všade takmer rovnaký, hoci
sme ho zaznamenávali, ale všimneme si ho z hladiska ter­
minologického.
Konope "močili" v "močilách". Aby nevyšli na hladinu
vody "pridlávali" ich "drúcikami" a tie pridlávali
hli­
nou lebo kameňov tu nemali. Po vabratí z "močila" konope
premyli v čistej vode a vysušili priamo v okolí močidiel.
Treba poznamenať, že konope po vytrhaní zo zeme
zviazovali do malých hrsti a tak iCh aj močili v močidle. Suši­
li ich rozostreté*.
Prv než konope začali "trepať" na trliciach,
lámali-drvili ich "trepáčikom" /kyjaničkou/ a "mjali" nohami,
tj« stúpali po nich, šúchali. Trepali ich po skončení je­
senných prác a hned na to ich česali "na česačke". Prvý
odpad pri česaní konopí sa nazýval "klke". Druhý odpad,
t.j. odpad pri druhom čeasní sa nazýval "zrebné". To č*o
po vyčesaní ostalo najčistejšie a úplne bez pázderi nazý­
vali "tenkuo". Priadli cez celú zimu a tkali pred začiat­
kom jarných prác. Prácu pri priadení a tkaní si rozplánovali tak, aby do jarných prác boli hotoví. Krosna nevyná­
šali z izby hned, ale po skončení prvých jarných prác,kým
sa nezačali ffalšie intenzívnejšie prác na poli, dotkávali
ešte, ak bolo potrebné.
Nite priadli na praslaciach, ktoré tu nazývali "kúdela". Z nití, ktoré napriadli s klkov, tkali hrubé plát­
na, alebo hrubé keprové "činovatuo" tkaniny na vrecia.
Zo zrebných nití tkali husté činovate na plachta ku prik«r
81.
rývaniu stohov,
alé také plachtj zhotovovali aj s tkanín
z klkových nití. Z dobrých zrebných nití tkali obrúsi na
stoly, "válailičke"",*. j. malé obrúsky, ktoré používalipri
vyválani csleba, t.J. vkladali ich do slamienkov, do kto­
rých kládli vyválaný chlebového cesto na dokýsanie pred
sádzaním do pece. Z najtenšej konopnej priadze tkaliplátno na mužské iiroké "rancované gaty" - vrchné nohavice ,
na "klinovníky", uteráky, plachty na postel a pod.
Prasllca - "kúdela" sa skladala z dvoch častí:•vrch­
nák" a "spodflík". Spodník pozostáva z kolmej tyče,do kto­
rej sa kolmo zasúval "vrchnák" a z Časti na ktorú sa sa­
dalo, aby bolo kúdela pri pradení stabilná. Časť ktorú
prisedávali nemala tu pomenovanie /aspoň- sme sa ho
ne­
mohli dopátrať!/. Rite pri pradení namotávali na "vrete­
no" a zotrvačník na vretene B» nazýval "karika",
alebo
"karička". Z vretena sa nite motali na "motivadlo",
ale
nevedeli sa už rozpamätať, koľko nití išlo do jedného pá­
sma. Belšie nástroje bolo "zvíjalo", "potak" / • na
SI.
ipuliar/, "snúvalo", "Äiťev/Iice", "bilo", "brodo"
/-br­
do/ a ku navýjanlu nasnovaných nití na "návoj" používali
•zubier" /Pozn.: narábať so "zubierom" pri navíjaní
na
návoj je najdôležitejšou a najzodpovednejšou prácou,
od
ktorej závisí hladký priebeh tkania, aby sa nite nezamotá
vall. "Cievky na SpúZanla" si zhotovovali sami s bazového
dreva.Tkali aj ozdobné tkaniny s farebnými vsuvkami.
Ak
išlo o jednoduché vtkané pásy, nazývali "sprostje pásy" ,
ak o preberané kvetkové vzory, nazývali "preberanje pásy"
/ ako prikrývky na stôl a pod.../
Sudový odev
Súčasný odev tunajšieho lud« už nemôžeme nazvať "ľu­
dovým" • pravom slova zmysle. Najstaršie ženy ešte síce
82.
nosia zberané a opásované sukne a na nich osobitne zhoto­
venú zásteru i osobitné blúzky, ale strihom už len málo
podobné pôvodnému odevu, ktorý sme mali možnosť sledovať
na uschovaných fotografiách /napr. u Gyuresko Zuzany,r.An
tálovej na Bundásbokore/.
Odevné súčiastky z doma zhotovených tkanín už
ani
terajšia najstaršia generácia obyvateľov nenosila, okrem
už spomínaných mužských "rancovaných gati" ako
vrchných
nohavíc.
Ženy si priamo na vrchnú časť tela obliekali tenké
bavlnené košielky bez rukávov, alebo s krátkymi rukavica­
mi, ktoré si obliekali prezlečením hlavy ce» výstrih. Na
spodnú časť tela si obliekali "spodnike" z bieleho tenké­
ho bavlneného plátna. Šili si ich sami. Na "spodnike" si
obliekly hodvábny "vigán", ktorý pozostával z "vizitky"
/«blúzky s dlhými rukávmi/, z "gecela" /t.j. vrchnej suk­
ne/ a « "šaty" /t.j. zástery/. Cez plecia a
prsia
si
navrch vizitky previazali hodvábny "rojtkový ručník" / »
veľká šatka/ a na hlavu menší "ternový ručník" /»šatku/ .
Ka nohy obúvali "cúgové topánky", zvané "cúgoše".
Takto
vyzeral sviatočný odev žien. Do práce nosili o niečokratšie sukne a všetky súčiastky z pracích tkanín.
Muži nosili biele široké "rancované gaty*.
Ak išli v nich do kostola, išli bes záster, ak išli
na trh, alebo do práce opasávali si čiernu zásteru -" šurec ". Košele boli vždy biele a ha ne si obliekeli čierny
vygombičkovaný "lajblik" /vestu/, v chladnejšom počasí si
obliekali ešte šnúrkovaný kabát.Na nohy obúvali "lagovanje čižmy". Do roboty obúvali "boxovje čižmy, zošívané na
bokoch. Klobúky nosievali čierne, ale najčastejšie nosie­
vali, najmä v lete "slamenje klobúky".
Iko uvádzajú všetci informátori, terás žijúci muži
83.
už nenosisvali košele ušité z domáceho plátna. Košele buď
kupovali z konfekcie, alebo šili z kupovaného plátna- si­
fónu. "V Austrii boli veiké dare a tie robili velrai dobré
plátno" /Gyurasko Zuzana/.
V zime obliekali muži čierne haleny - "širice" ale
mládenci nosievali biele "širice".
Z tenkého domáceho plátna šili iba mužské "gaty"
a
ženy spodnic« - "spodÄik".
Strava ludu
Pokial budeme uvádzať spôsob stravovania, máme na
mysli obdobie prvých troch - štyroch desaťročí 20. storo­
čia a pri niektorých rozboroch jedál uvádzame jedlá z ob­
dobia asi do 30-tych rokov 20. storočia.
7 stati o poľnohospodárstve sme už uviedli,
že
v
stravovaní sa nerobili žiadne rozdiely medzi gazdom, slu­
hom, takšášom, či robotníkom najatým na niekolkodňovúprácu. Gazdina varila pre všetkých rovnaké jedlá a aj všet­
ci spolu jedávali.
Zaujímali sme o bežnú stravu z obdobia rokov
1920
-1940. V tom čase bývala strava približne takáto:
V nedeTu_na raňa^ky_ bola "rántotta na slaninke" / vajíčka
upražené na slaninke/ a biela káva.Jadávali to s chlebom.
Pred raňajkami uliala gazdina všetkým po 1 - 2
poháriky
pálenky.
Na obed bola masová polievka s rezancami /mäso bolo zo
sliepky, s morky /"pulky"/, s husy, prípadne aj bravčové.
ZJedlo sa mäso z polievky, ale ako hlavné jedlo bolo mäso
pečené.
Ra večeru sa zjedli zostatky z obeda. Fred jedením
vždy
vypili 1 - 2 poháriky pálenky. Pálenku ulievala vždy len
gazdina.
84.
Vo všedné, pracovné dni:
Na raňajky po pálenke bola kyslá polievka s chleboma
slanina. Obed v pondelok bol zvyčajne bezmäsitý, podávali
aa halušky s kapustou, alebo s tvarohom. Polievka v pon­
delok na obed nebola.
Y utorok a v ostatné dni v týždni boli raňajky ako v
pondelok, avšak na obed sa varilo bravčové údené mäso, alebo mäso baranie a bôb. Bôb býval takmer každý deň, va­
rili ho vo vode so zeleninou a podával sa "na sladko", t.
j. podliaty sladkým mliekom. Bôbu sa navarilo toľko, že v
nasledujúci deň ho "podbili" múkou s kyslým mliekom, alebo aj kyslou smotanou a podávali s údeným bravčovým mä­
som. Ak sa nepodával bôb, podávala sa varená kyslá sudová
kapusta alebo plnená kapusta /Pozn.: sudovú
kapustu tu
nazývali "zlapaná kapusta"/ s údeným bravčovým mäsom. Bôb
a kapusta vypĺňali striedavo jadálny lístok u gazdu cez
celý pracovný týždeň.
Od 50-tých rokov 20. stor. až do socializácie poľno­
hospodárstva chovali tunajší roľníci už len malý počet oviec a baranov, avšak koncom 19. a začiatkom 20. Btoročia
každý priemerne situovaný gazda mal 10 - 20 oviec, bohatí
aj do 40.V zime rezali na mäso a kože z nich odpre­
dávali. Baranie mäso po krátkom nasolení zavesili na
povalu, kde trocha vyschlo a zmrazilo ea. "Baranje mäso
sme mali zakvacené na padláši bár koľko..."
/Koaka
András/. Vešali ho aj do studenej komory alebo sypanca, takže gazdina mala naporúdzi stále
dostatok
baranieho mäsa. Aj údené mäso vyselo " zakvacené na
padláši ".
Na raňajky, namiesto kyslej polievky bývala aj "mačanka". V podstate je to značne zahustená polievka, podbitá spraženou múkou na slanine, alebo na masti,/spravid­
la však na slanine/.
85.
pri výskume som si všimol aj niektorých starodávnych
- archaických jedál, ktoré mohli malí svoj pôvod
ešte v
slovenskom prostredí, ale čiastočne sa prispôsobili aj
prostrediu do ktorého prišli.
Varené 1 pečené jedlá si Slováci - Tlrpáci až takmer
do 30-tých, ba až niekde do 40-tých rokov 20.
storočia
pripravovali nad volným ohÄom v peci, v ktorej sa piekol
aj chlieb. Pec sa nazývala "kemence" /pod vplyvom maďar­
činy/. Postavená bola v izbe za dverml a ohefl sa kládol s
pitvora. Varilo sa na panviciach s trojnožkou,
alebo v
hrnci na trojnožke, alebo aj v hrnci, položenom na dvoch
tehlách, alsbo ak pec bola rozpálená, jednoducho na tro­
cha rozhrnutom ohnisku. Otvor do pece sa uzavrel,aby aa
šetrilo kurivom, ktorého tu bolo veľmi málo. Kúrili bllou
s omrvenej kukurice, suchým kukuričným ráždím, ráždím s
orezaných suchých konárov z ovocných stromom a pod.. "Iúrili sms zetkou» tvrdili Informátori. «Zetka« boli byls z
omrvenej kukurica.
Popri peciach - "kamencoch" - mali v pitvor« vybudo­
vané aj malé pece, v ktorých bol vsadený kotlík. CheÄ aa
kládol priamo pod kotlík, "nemali zme Spor, ale varili
zme na kutke" /Sajben Jánosné -Czlrjaková/. "Tutka" bola
pec s kotlíkom. Kotlík na kutke bol hlavnou a nepostráda­
teľnou nádobou na varenie. V mnohých domácnostiach aa "na
kutke" varilo aj po zavedení uzavretých sporákov, pravda
ak išlo o varenie len jediného jedla. Pečené jedlá aa,
prirodzene, pripravovali v peci.
Najbežnejším a najrozšírenejším a moino povedať, kaž
dodennýa jedlom nylregyházských Slovákov až takmer do 40tých /niekde aj 50-tých/ rokov 20. storočia bola k obedu
plnená kapusta a bôb.
Plnená kapusta sa pripravovala z kukuričnej kaše
zmiešanej s posekaným bravčovým mäsom s pridaním korenia
86.
• toll. "Hebou daralov, len sekačkou zrne
sekali
a*so»
/sajben Jánoané* Czlrjaková/. Premiešaná zmes aa aabalila
do kapustných lístkov, ktoré aa prv obarili vriaco«
vodo«. Zabalení kusy aa vložili do hrnca, podliall trochavo
dou, pridala aa masť a vložili do pece. T peci aa ,»lnená
kapusta vlastne dusila. Jedli ju a vareným omasteným b6boa a a chlebom. len v posledných desaťročiach namieatoku
kmrlčnej kase dávajú ryžu, ale aj na stôl prichádsa oveZa
zriedkavejšie.Treba tu zdôrazniť, že kukurica bola v tej­
to oblasti v minulosti hlavnou múčnou plodinou. T posled­
ných niekoľkých desaťročiach pred socialisáciou poľnohos­
podárstva ju pestovali len na výkra ošípaných, ale viac
ncl pred polstoročím aa jej mnoho zužitkovalo na mnohá
kukuričná jedlá. TeZká kole - "gore" stoja na nyiregyhásskych pokoroch aj dnes.
Častým a oblúbenýn jedlom na večera bola v minulos­
ti "köleskása", naaývaná aj "ohön" / ide pravdepodobne o
kumánake slovo/, prv naaývaná "prosená kasa", teda kaia a
prosa. Tarill ju v kotlíku na kutke, nikdy nie v hrnci a
v peci, pretože kaSu bolo treba stále mieSať a pri varení
pozorovať. Do kotlíka a vodou dali masti, aoli a mohlo aa
pridať aj trocha cukru. So toho, sa stáleho miešania sy­
pali kašu a prosa. Varila aa a miešala doetedy, kým saka­
ša nezrazila do akejsi gndže, plávajúcej po hladine vria­
cej vody. Kaia aa vtedy prestane miešať, keôľ aa zrazí,to­
tiž, ako oni hovoria: "kel aa kaia zaetafie dovena" /dôve­
rná » dovedna, t.j, spolu !/. Nechá aa eite troeha vrieť
bez miešania a prognóza je taká, že kaia je vtedy dobre
uvarená, ked aa vo vriacej vode sama obrádi, Jedávala sa
ao sladkým mliekom a nesladená jedávali aj a kyslím mlie­
kom.
•Puliika", alebo madárský "tengerikáša" sa varila s
mletej predsiatej kukuričnej múky. Kukuričná múka mala
87.
byli vždy čerstvo namieta, lebo ak stojí dlho zmieta, dos­
táva hôrku chuť.Varili ju vo vode alebo v mlieku s prida­
ním trocha soli a cukru. Varili ju tiež len v kotlíku na
kutke, pretože ju bolo treba stále miešeť. 7 posledných
rokoch ju varia aj na sporáku v hrnci. Šikovná
gazdina
vedela odhadnúť, koľko bolo treba kukuričnej múky do is­
tého kvanta vody, alebo mlieka /častejšie mlieka!/, aby
kasa nebola ani príliš hustá, ani príliš riedka. Jedávala
sa s rozpraženým maslom, alebo s upečenou klobásou.
"Malej" /pravdepodobne pôvodne rumunský termín/ bola
cestovina upečená s kukuričnej múky. Kukuričná múka sa uvarila v mlieku. Zhustenú uvarenú kašu vyliali na ťapšu
vymastenú slnečnicovým olejom, alebo bravčovou masťou a
upiekli do hnedá. Na mastenie ťapše radšej dávali bravčo­
vú masť, lebo, ak vraveli "olej uteká z ťapše a masť sa
rovnomerne rozíde. Malej sa mohol jesť namiesto chleba B
mliekom, ale jedávali ho aj k mäsu. Pol dobrou pochúťkou
aj čistý, bez akýchkolvek prídavkov.
Z podobného kukuričného cesta, ako bol malej, piekli
aj "görha" /"gerhen""/ a "vakarke". Görhe mali tvar mnlých
bochníkov chleba,vakarke zase boli okrúhle ploché pagáče.
Obe sa piekli v rozpálenej peci na mierne vymastenom ple­
chu, ale najstarší sa pametuje, že ich piekli na dne rozpálenj pece, po odhrnití uhlia, piekli ich aj spolu B
chlebom, ale sádzali ich k čeľustiam pece, aby ich mohli
z pece skôr vybrať. "Vakarke" piekli aj z ražno-pšeničnej
múky s chlebového cesta a sádzali ich taktiež k čelustiam
pece z tých dôvodov.Intenzita pečenia vakarke slgnalizova
la vyhriatosť pece. Je treba ešte podotknúť, Že "va­
karke" nazývajú ej pagáče upečené z pšeničnej múky a
mletých oškvariek.
Zo zemiakových jedál boli najoblúbenejšie "rapčafta".
88.
\
Boli to v podstate tenké zemiakové placky, podobné slo­
venskej haruli. Hlavnou substanciou^rapčalía" boli sa su­
rová naSuchané zemiaky - "narselované kromple** s
prida­
ním trocha pšeničnej múky, kslej smotany, stoli a hodne
cesnaku. Niektoré gazdinky pridávali aj trocha čierneho
korenia - pepru. Riedke cesto sa vylievalo na vymastenú
ťapšu a pieklo v peci na prudkom ohni. Na repčaňa sa nik­
dy nepoužívali červené zemiaky, • Na rapčafla Äi červené
kromple • /Sajben Jánosné-Czirjaková/. Na vymasteni« ple­
chu používali bravčovú masť; olej len málokedy.
"Pncouke* boli v podstate zemiakové halušky, kde
hlavnou substanciou boli zemiaky. Na prípravu cesta, kto­
ré amlo byt len mierne husté sa používala smotán«, hladká
múka s pridaním soli a cesnaku a najviac našuchaných ze­
miakov /nareselované kromple*1/. Korenie sa nedávalo! Z
cesta sa lyžicou odtrhavali malé kúsky a hádzali do vria­
cej vody. Aby cesto nesadlo na dno hrnca, neprilepilo sa
a neprihorelo, dúvali do vody trocha "pežgo", t.j. sódy
bikarbóny. Pucouke sa jedávali zmiešané so surovou sudo­
vou kapustou, prípadne so sudovou kapustou, ktorú sparili
vriacou vodou, poliali «praženou slaninou, alebo aj «pra­
ženým maslom.
Medzi veľmi starodávne jedlá patrila aj surová, len
vriacou vodou sparená sudová kapusta, poliata konopným olejom. Jedávali ju tu asi pred polstoročím v pôste kato­
líci. Evanjelici takto upravenú kapustu nejedávali.
Donedávna bolo zvykom zavarovať do slepačej polievky
t. zv. "Taške**. Na taške sa uhnietlo cesto z
pšeničnej
múky na čistom*Vajci. Cesto sa na tenko vyvaľkalo a po
vrchnej strane debre vymastilo masťou v ktorej sa spražila cibuľa. Cibuľu s masti oddelili a cesto ešte jemne po­
koreniu čiernym korením /peprom/. Gesto sa v malých dáv-
89.
kach skrúcalo vymastenou Sasťou dovnútra, odkrojil sa ma­
lý Súľanee a oba konce SúZanca sa spojil,
stisnutím
spolu zlepili a malým otočením sa vytvoril tvar akejsi
malej kačky, nazývanej "taške", alebo aj "kačka". Jedli
sa, ako bolo uvedená, so slepačou polievkou.
obľúbené boli aj "pirohe", ktorých príprava je vSeobecne známa, plnili ich tvarohom, lekvárom, ale aj sudo­
vou kapustou.
Sledovali sme aj pečenie chleba. Technológiou sa za­
oberať nebudeme, tá je v podstate rovnaká s technológiou
pečenia v domácnostiach na Slovensku, ale iiada sa pozna­
menať, že na rozdiel od korytok, používaných na Slovens­
ku, na dokýsanie chleba po vyválaní používajú "slamienky"
/Pozn.: Aj na Slovensku v južných oblastiach sa tiež pou­
žívajú slamienky!/. Slamienky si sami zhotovovali stoče­
ním slamy do dlhého Súlanca,ktorý zapletali bud Štiepaným
prútkom, alebo remencom. Vyváľaný chlieb nevkladali pria­
mo do slamienky, ale pod cesto do slamienky kládli pláte­
ná obrúsky, zvaná "váľeničke".
Remeslá
Hoci hlavným zamestnaním Slovákov - Tirpákov v okoli
Nyíregyhásy bolo poľnohospodárstvo, spojená prv s chovom
dobytka a oviec, obyvateľstvo, ktoré sa trvalé usadilo na
tániach - bokoroch, usilovalo sa byť sebestačné. Zaobsta­
rať si remeselná výrobky v meste bolo zdĺhavá a pre neschodnosť ciest v minulosti, veľmi namáhavé. Preto veľmi
mnohí samoukovia venovali sa rôznym jednoduchším remes­
lám, prípadne po krátkom vyučeníotvorili si dielňu.Priamo
vyučených majstrom - remeselníkov bolo málo, zväčša tu
boli samoukovia. A ako už bolo uvedená, sluhom sa veľmi
ťažko podarilo zbohatnúť natoľko, že by sa dostali do ka-
90.
tegórie "gazdov" a tak niektorí Šikovní aa dali na remes­
lo a tak nadobudli kúpou posemky.
Bolo to zaujímavé a hlavne potrebné zistot pofiét re­
meselníkov, roztrúsených po eálašoch. Vshladom
na krát­
kosť času nebolo nožné urobiť Štatistiku remesiel a re­
meselníkov a nazdávam sa, že ani úradná Štatistika o vy­
daní "Iparu" by nam nepodala opravdivý stav, pretože najväčšia časť remeselníkov vykonávala svoje remeslo ako zá­
ujmovú Činnosť bes úradného prihlásenia a len na požiada­
nie zákazníka.
Kováči boli, ako tvrdí Xoaka András /1909/ " na Tomá
Sovakých, na Ráčkovských, na Vrbovských a na
BundáSskyeh". Na vSetkýeh aalaSoeh spolu nebol vySSÍ pofiét ko­
váčov ako 20. Stolárov bolo, podlá Kosku A. len so A - 5,
zato kolárov bolo takmer tolko fio kováčov. Kolárska prá­
ca aa viazala na práce kováčske, preto kolári boli zväčša
tam, kde aj kováči. Košikári aa regrutovali s najchudob­
nejšej oblasti, s povodia riaky Tyay. Pred povodne tu bo­
la úroda vždy ohrozená a tak tamojSÍ obyvatelia sa veno­
vali výrobe koSov, opallek, ktoré odpredávali na trhu v
Nyíregyházé, ale chodievali a koaikmi aj po bokoroch.Metlárov, výrobcov cirochových metiel tiež nebolo vela, sato
pracovali doať lntensívne a kauze chodievali a metlami na
trhy, snažili si obstarať al "ipar". Počas môjho výskumu
stretol som aa eSte a troma metlármi. Na Benkovských sálaSoch žije, ale už pre névládnosť asi tri roky nepracuje
Zaduben8zky Mihály, na Lucska kert pracuje jeho syn / ale
pri návSteve sme ho nezastihli doma!/ na
LiSkánakych
Oyuresko Mihály.
Debnár8tvom /Tirpáci nazývajú "bodnárstvo"/ aa v sú­
časnosti eSte saoberá Koška András, nar. 1909, na Bundašbokor. Debnárstvu sa vyučil, lepSie povedané naučil /pre-
».
tože bes výučného listu!/ ked bol v sajati v Rusku "Bočke
naučiu robiť u Moskalov T plene". Vyrába dva druhy sudor;
na víno a na kapustu. Sudy robí s jahodového, alebo z du»
bového dreva. Drevo si kupuje /ako hovorí/: "na fatelepe,
ked niekde vykoučuje stromy". Jeden cent dreva ho stojí
80-100 forintov.
Postup výroby sudov, ktorý používa loska je pomerne
archaický. "DuSke" na sudy Štiepe s primerane dlhých klá­
tov. VyStiepené "duške" struna "činvágovom" - oberučným
nožom na oberučnoa "stoucl". Oba kone« duiky
«ostrúha
trocha na užšie, nel prostriedok, potrebný počet "dužiek"
poukladá po obvode železnej obruče položenej na zemi.Horné konce dužiek sťahuje osobitným, velmi primitívnym ná­
strojom zvaným "Siga". Aby sa mu dúžky ohli a stlahalldo
požadovaného tvaru, musí drevo sparovať, t.j. ohýbať ho
ma horúca. Robí to jednoducho rozenietením ohňa vo vnútri
pripravovaného suda. Spaľuje tam iba triesky a raždie.nie
hrubé drevo, lebo to by sa mohlo tak romnietlť, že by opálilo aj dúžky. počas horenia dúžky sťahuje a neustále
ich ovlažuje vodou. Nerobí to priamym polievaním dužiek
vodou, lebo by voda mohla vniknúť dnu a uhasiť oheň", ale
robí to prikladaním mokrej handry namáčanej vo vode. "Ak
len javltujea súdok, že treba vymeniť len jednu dúšku,vte
dy dúSku dávam do horúcej vody, zohnem ju a vložím tak.aby pasovala medzi ostatnje".
Vnútorné ryhy, zvané "graž* alebo "gnunt", do
kto­
rých sa vkladá dno pri ústi v hornej 1 v dolnej časti su­
da, robí majster Koska pomocou "gnuntvágč". Ak robí nové
sudy, nebkladá medzi dúžky na utesnenie nič,tvrdí, že mu­
sia tak priliehať, že voda nesmie pretekať.Ak vsak "javltvje" staré sudy vkladaním novej dúžky,vkladá medzi dúž­
ky dlhé listy m Saäiny, zvanej "kaku", alebo "Jikül".
92.
Zaujímavý a archaický je postup prípravy velkosti
dna do súdka. Robí to skusmo kružidlom - "cirgalovom" na
ryhe - "gnunte" stiahnutého súdka. Postup ja nasledovný:
V ryhe si vyznačí jeden pevný bod. Od neho "eirgalovom",
roztiahnutým približne na 1/6 obvodu / Pozn.: šestinu si
len približne odhadne ! / skusmo zistí, či skusmo pripra­
vená veľkosť rozpätia kružidla po šiestich nanesenlach v
ryhe, vráti mu kružidlo na stanovený presný bod. Ak bola
stopa menšia, kružidlo trocha roztiahne, ak väčšia, tro­
cha ho stiahne. Až sa po šiestich stopách dostane na vyz­
načený bod, kružidlo je roztiahnuté presne na polomer bu­
dúceho dna.Nanesie ho na vyznačené dno a podľa vyznačenej
kruhovej ryhy dno oreže a ako sám tvrdí:"musí to byt pon­
tosan dobre.Obruče na súdok nameria motúzom - "ipargou" ,
velkost nanesie na pásové železo, odreže, alebo "vásvágovom* odsekne. "Jukastom" prerazí do pásového železa na oboch koncoch po tri dierky tak, aby pasovali na seba a
nitmi obruč spojí. Potom ju trocha nahreje a trocha naku­
je tak, aby "pasovala" na oblú časť suda.Ká veľký sud dá­
va 8 obruči na menší 6 a na celkom malý stačia aj 4.
Sudy na víno robí Kaoska András, podia starodávnych
vzorov teda na oboch koncoch zúžené. Na kapustu robí už
asi cez 3-4 desaťročia sudy kuželovité, kde dno je trocha
menšie než ústie suda. Tieto sudy majú dúžky rovné a od­
padá mu práca s ich ohýbaním. Majú teda tvar dieže. Dve
dúžky postavené v ose priemeru oproti sebe,vyčnievajú nad
ústie suda, v nich sú hranaté otvory, do ktorých sa vsú­
va držiak na šraub, ktorým sa pritláča dienko na kapustu»
Kapustné sudy robí 100 - 200 litrové, podlá objednávky,
ako hovorí: "kde aká Salád, taký sud".
Vínové sudy robí 200 až 500 litrové. Väčšie nerobil,
hoci bol dopyt aj po väčších.. Vínové sudy na úschovu vi-
93.
na majú v prostriedku brucha malý okrúhly otvor, ktorý sa
uzatvára zatklaním zátky, zvanej "dugov". Dugov bol vždy
> jahodového alebo vŕbového dreva, ak ked sud bol dubový,
aby lepila tesnil.
Podlá názoru Kosku A, víno uložené v dubových su­
doch ostáva svetlé, len málo nažlklé, avšak v jahodových
sudoch víno stáva sa tmavožltým. Copy na vypustenie vína
zo sudov Koska nerobil, ale aby plne uspokojil zákazníka,
copy kupoval od estergajožov.
Ha objednávku robil A. Koska aj šafle o veľkosti 7080 cm. priemeru pri hornom okraji, s dnom priemerne o 10
cm menžím.
Kováčske práce, spojené so spracovaním železa na su­
dy si sám robil, aj terás robí. Nemá kováčsky mech s vihfiou, ale t. sv. "veterrtik" , t,j, železný stôl,na ktorom.
Žhaví uhlie pomocou fukara, poháňaného pákou.
Koska András sa osvedčil aj ako výrobca vozov, talíg
a pod. Na sústruhu, ktorý si sám zhotovil, a ktorý mu v
poslednom období poháňa elektromotor, vie vytočiť aj hla­
vy kolies. Aj ostatné súčiastky si sám opracováva na sús­
truhu, alebo na pásovej píle. Bokončlevacie práce robí
ručne na oberučnom stolci s oberučným nožom-"činvágovom".
Hoci som mal počas môjho výskumu možnosť sledovať prácu
na oprave kolies voza, aj Iné tokáreke práce,nezaznamená­
vam tu technologické postupy jednotlivých prác, ale sle­
dujúc iný zámer, zaznamenával som Iba technické termíny
výrobných náatrójov a výrobkov.
Zaujímavé je, že aj jednoduchý voz, používaní pre
transport pri poľnohospodárskych prácach sa tu nazýva
"koč". Terminológia súčiastok voza nepodlahla tu v bež­
nom slovenskom vyjadrovaní maďarskému vplyvu a tak ostal
bežný názov pre hlavu kolesa: "kolesna hlava",Balej "Spi-
94.
ce", "babra","ráf", "os", "loÄík", "prednje sňice", "zadnje silice", "podima", "lojtra" /ml,i
"Iojce", al. "Ioče",
"bivfliea", /bivnica je časť voza, kde sa kôfl pripriahne k
vozu/. Neslovenské sú iba /zčasti/» "prednja kiša", "sadnja kiša", "felhágd", "firhejc" a "keresteš".
Súčiastky dreveného pluh« sú: " pluhovűice • /rúčky,
držadlá pluhu/. Pluhovnice sú spojené "paličkou". "Htličkou" sa nazýva táto spojovacia časť bes ohladu na to, či
je zo železa, alebo s dreva. "Rázvora" je názov na hria­
deľ pluha, ale stretol som sa aj s názvom "hriadel". Kor­
ma nka" je odvalnica pluhu. Na kormánku sa prižraubová v a
"lemefi". Plužné kolieska sa nazývajú "talička".
Talička
pozostáva z dvoch koliesok na drevenej, neskôr kovovej osi, na ktorej bola pripevnená "podima" /podima je hrano­
lovitý klátik, na ktorý sa kládol hriadel pluhu a " !•llezkon"sa pluh pripnul k taličke. Toto želiezko sa nazý­
valo aj "kapoč".
Hoci je Koska András najlepším odborníkom na sudy a
opravárom vozov, zaobará sa aj opravou konských postrojov
- "sersam na kone". K tomu si sám zhotovil remenárskystolec. Okrem stolca, v ktorom drží v drevených čelustiach
stiahnuté časti kantárov, ktroé právo opravuje, potrebuje
iba "šidlo", "drátvu" a • grbatý nôž " /tJ. krivý nôž na
reaznie remeňov./. Nová postroje nerobí.
Majstrom viacerých remesiel je na Rőkabokor Gyuresko
Mihály, nar. 1901. V súčasnosti sa zaoberá už len výrobou
cirocjových metiel, ale vedel varábaf aj stoly, stoličky,
lavice, dvere, okná a dokázal zhotoviť aj vozy - "koče" .
Robil aj "kaptáré" - ule pre včely. "Vymuroval son si sám
múheZ i dalupad do mühelu som si sám zhotovil"/Gyuresko/.
Jedľové dosky si kupoval hotové "z raktaru". / Poznámka:
Soška András si málokedy kupoval hotové dosky, ale kúpil
95.
guľatinu a sám si ju doma porezal na dosky na píle, ktorú
si sám shotovil na dvore a dodnes je schopná prevádzky. /
Najbežnejšími nástrojmi ktorá k práci Gyuresko pot­
reboval boli: "pivka" /«pilka/, "dlátko", " hoblíky " na
hladké hoblovanie 1 na hoblovanie rôznych profilov - oz­
dobných rezov. Gyuresko je výslovne samoukom a prvé jeho
práce boli malé stolčeky - "šamerlíky", lavice, potom sa
odvážil vyrobiť stoličky ku stolu a stoly, potom postele
a skrine. V súčasnosti má ešte v dielni všetky vyšespomenuté nástroje: "pivky" rônych druhov, aj pilku cirkulárku
a hoblíky: "hoblík spust", "karnishoblík na minty", "hoblík falcovník", "hoblík kamus", "hoblík sudovnik".
Ha
vŕtanie dier používal "čigafuró"" a na meranie "vinklifiirész", "lombfürész", "vinkel". Pilky nebrúsil v rukách,
ale ku brúseniu ich vkladal do drevenej "kolody", aby sa
zúbky pri brúsení neprehýňali. Na brúsenie používal * reselov ". Belšie jeho nástroje boli "foglaló*", körömsedö"
/•kliešte na zberanie podkov s nôh koni/. Kovové vecispájal cínovaním, k čomu používal "hidegvágó"", "korminku", a
"šltovaš" /alebo používali aj slovenské pomenovanie: "zapekarfa"/.
Na Rókabokore, na Vrbovských sálašoch bol dobrý a
všestranný remeselník Zadubenszky Mihály,narodený r.1892.
7 súčasnosti už pre chorobu a starobu nepracuje, ale
v
minulosti sa saoberal stolárstvom a kolárstvom,neskôr op­
ravou konských postrojov a v posledných rokoch už len vý­
robou cirochovích metiel. Na výrobe metiel najintenzívnej
šle pracoval až po druhej svetovej vojne, až do rokov
1969 - 1970 keéí ochorel. Na jednu metlu spotreboval Zadu­
benszky asi 1 kg cirochu. Ciroch na metly kupoval od chu­
dobných gazdov > povodia Tysy. Za 1 q. cent platil tamoj­
ším gazdom 10 - 11 forintov, avšak v poslednom desatroči
96.
až 15 - 20 forintov. Do Jedného vosa naložil 7 - 8 q cirochu. Držadlá - rúčky do metiel si kupoval hotové od ko­
lárov, Zadubenszky si ich sám nezhotovoval, lebo sa mu to
vraj nevyplácalo. Za jedno držadlo zaplatil 80 halierov a
v posledných desaťročiach až 2 forinty. Špagát si kupoval
v obchode. íľaprotitpmu Gyuresko Mihály si poriská do me­
tiel zhotovoval sám, pravda pri výrobe metiel nepracoval
tak intenzívne ako Zadubenszky Mihály.
Zaduben8Zky M. pri intenzívnej práci
zhotovilza
jeden defl až 40 - 50 metiel. Ak mal pomocníka dokázal sa
Jeden defl zhotoviť až 90, ba aj 100 metiel. Metly zväzo­
val po 10 kusov áo jednej viazky, aby sa mu lepSie ukla­
dali do voza, keď išiel s nimi na trh. Na jeden voz nalo­
žil až 500 metiel a ako tvrdil, málokedy sa stalo, že by
ich nebol všetky rozpredal. Ak sa niekedy stalo, že všet­
ky nepredal, zaniesol ich niektorému obchodníkovi a pre­
dal mu zvyšok trocha lacnejšie, ale metlami trhu sa nik dy nevracal.
Paralelne s výrobou metiel sa Zadubenszky
zaoberal
aj opravou konských postrojov.
Na Vrbovských sálašoch sa Palics Mihály, nar. 1923
zaoberal výrobou kief na česanie koni. * Robiu son kefy,
ale teraz už nerobím "/tvrdil/. Kefy ktoré vyrábal Palicz
bili zhotovené z tenkej elypsovitej doštičky, do ktorej
napichal dierky iba šidlom a štetiny si nastrihal z vla­
sov konského chvosta* Špagáty na viazanie štetín si tak­
tiež sám zhotovil «osúkaním konopných nití, ktoré upriadla jeho manželka. Aj Gyuresko M. na viazanie metiel pou­
žíval súkané konopné nite.
Zdá sa trocha paradoxné tvrdenie, ale skutočnosť bo­
la taká,že najchudobnejšou skupinou Slovákov v okolí Nyíregyhásy boli v minulosti vinohradníci s Oroszszolosu a
97.
z •yírezíílc'su. Nemali skóaenoatl T pestovaní hrozna e v
kvasení vína a nedostatok zárobku kompenzovali výrobou a
odpredajom prútkových kožov a kočíkov a odpredajom c i rochovej tretiny. Vŕbová porán ty f povodí Tyay poskytova­
l i dostatok potrebného prútia a mokrá pôda dostatok e l rechu. Ja pozoruhodné, ž« len málo týchto občanov aa zao­
beralo výrobou clrochových n e t l e l , radnej odpredávali c i rochovú* surovinu, xato dosť Intenzívne «a zaoberali V.oŕAkárstvom.
Stavba hlineného domu
Najväčšia časť tunajších starých obydlí bola zhoto­
vená a ubíjanej hliny. Thotovenle takéhoto domu bolo l a c ­
ná a pomerne rýchle. Práca aa započala vykopaním
zákla­
dov. Hoci aj základy boli z hliny,ubiJany základ bol pev­
ný a nik »n neodvážil stavať len priamo na vyrovnanej ze­
mine. Pri nabíjaní hliny do múrov / h o v o r i l i tonu i"billame
zem"/ pridávali žitná slamu,aby hlina leprfie pospolu dr­
ž a l a . "Zem 00 slamou sme ubíjali do donák,tnk 10-12 doskov s t a č i l o na výšku eťeny" /Gerhard András,nnr.l894/."10
-12 doakov" znamená, že hlinu ubíjali po celom obvode na­
raz, nm výšku Jednej dosky, po stvrdnutí, na Čo s t a č i l o
pár hodín, reap, kým prešli celým obvodom, hlina
nabitá
na začiatku atvrdla, dosky zdvíhly vyčŕíle a tak 10 - 12
zdvihnutí s t a č i l o na vystavenie výšky steny domu. na obrodová máry aa potom p o l o ž i l i navzájom pospájaná okresaná
Jedľová trámy, hovorili tomu, že p o l o ž i l i "veniec",Na ve­
niec dávali "hrady" a "krokve". Na krokve aa p r i b í j a l i \\
zv. "laty", laty bývali buď narezaná z jedlováho dreva,•la čaato to boli len vŕbová rovná konáre.Na laty aa upev­
ňovala tretinovákrytlna. Hoci okolie Tyay ja močaristé a
«ja.
a BÚ hojné porasty trstiny, Tirpáci nemali tas pozenky ,
teda ani vlastnú trstinu. Kupovali ju hotovú od tamojších
gazdiv, ale najradšej ju kupovali "na koreni" a sasi
si
ju išli vysekať. Vyšlo ich to omnoho lacnejšie, aj
sami
si ju zviezli domov.
Hoci sa zdá, že pokrývanie trstinou je jednoduchá
práca, máloktorý gazda si dokázal sám prikryť dom trsti­
nou. Najímali si majstrov - pokrývačov.
Domy z ubíjanej hliny stavali si gazdovia ešte aj v
prvých desaťročiach 20. storočia. Od 20-tých 30-tých ro­
kov objavujú sa deny zrubové, tesaného dreva. "Drevo sme
nakúpili v Nyíregyházé od Židov, mali tam veiké raktáré,
veiké kereškedovy" /Gerhard András/. Stavať drevaný dom
znamenalo veiké investície a len máloktorý gazda si to
mohol dovoliť. Mnohí si takéto domy stavali za požičané
peniaze. Aj peniaze si požičiavali od Židov. Na Samóke sa
gazdovia sťažovali na pôžičku od Židov, naproti tomu Koska András na Bundasbokore si na pôžičku od Židov nesťažo­
val. Brali, ako tvrdil 7-e % úrok - "kamat". Ak vSak si
gazda požičal len na krátku dobu, na 4- 5 mesiacov a dó>
tyčný gazda u tohto Zlda pravidelne nakupoval, požičal mu
aj be« "kamatú". "Nebolo treba kamat" /Koska A./
Dvory gazdov boli spravidla uzavreté a celé oplote­
né* Takmer 2 každého dvora sa ozýval štekot strážneho psa.
Stred dvora býval volný a dom a hospodárske stavby boli
po obvode dvora, sýpance, maštale, chlieviky, kuriny, ko­
še - góre, pajty a pod..
tüdővé piesne
ľudových piesní profanného charakteru som medzi Tirpákai v súčasnosti našiel už len velmi málo. Najmladšie
99.
dve generácie už slovenské piesne nespievajú a najstaršiu
»ostalo vo vedomí len velmi málo, velarazy už len torza.
Na dota», 5i sa pamätajú na nejakú slovenskú pieseň", sko­
ro každý z informátorov, ak čo - to vedel, začínal pies­
ňou: "Neoriém, nesejem..." a "Čierne oči choťe spat?..."
Mnohí pamätajú už iba torza. NižSie uvádzam piesne tak,
ako som ich počul. Torza piesní, ktorých text
niektorý
informátorov vedel celý, uvádzam v tom znení, ako ho uviedol ten informátor, ktorý si z piesne najviac zapamä­
tal.
Reorjem, flesejem, samo sa mi rodí
mám takú frajerku, samá sa mnou chodí.
flechodiu ja Ba ňu, sama prišla sa mnu,
ako jalovecká za zelenú trávu.
Zelená trávička» ktože ťeba zožne,
chudobná dievčička, ktože ťeba vesfle.
Zelenú trávičku sivý koník sožre,
chudobnú dievčičku Sumny Šuhaj vežne.
Čierne oči choťe spať, bo vám ráno treba stať,
a to ráno raňičko ked vychodí slniečko.
.••
Parta moja, parta, zelený veňec /Belej nevedeli, ale
pokračovali takto/:
Stratila som partu, zelený veňec,
našou mi ju družba, pekný mládenec.
100.
Skoda ťa Suhaflec, fe sa vodou bývaš,
Skoda lásku bereš, že k náa nechodievaš.
Ha pitvori, na prahu podáme si rúčky
ty lavú, ja pravú
/ďalej nevedeli, len, že sa končí/:
dobrú noc všetkým.
Keď son išou od me j milej už bou deň",
bo už ženy vymetali popod sťen.
Edna sa ma vypytuje, de son bou
a ja son jej odpovedať fiemohou
Keď son išou od mej milej bou mesiačik vysoko
ona za mnou pozerala, Si son ja už ďaleko,
keď son bou už na pou ceste vtedy za mnou volala
vráť sa milý, duša moja, čím son ťa rozhnevala?
A ja sa už naspak vracať Äebudem
muoj koníček osedlaný a ja na ňom preč puojdem.
Orje šuhaj pod horou, pod tou horou morovou.
OÄjesou mu oťec jesť, podže, syn muoj, podže jesť*
A ja jesťl Bepuojden, kým túto zem nezorjen.
Orje šuhaj pod horou, pod tou horou morovou,
oBjesla mu maťer jesť, podže syn muoj, podže jesť.
A ja jesťi nepuojden, kým túto sem nezorjen,
Orje šuhaj pod horou, pod tou horou morovou
oň jes3a mu sestra jesť, podže, brat muoj, podže jesť«
A ja jesťi üepuojden, kým túto zem nezorjem.
Orje šuhaj pod horou, pod tou horou morovou
101.
ofijesla mu milá jesť, podžt, milý, podže jesť.
A ja jesť! už K e n , hoc ja tű sea flexor jen.
/ X dvojrečových piesní som zachytil iba jednu/t
Sárga ugorka, selený l i s t má,
ennek a kiš láfia frajera nemá,
hod ha ninSen, a l e bude mať,
j6 az i š t e n bude pomáhat.
/ Zaznamenal som a j dve rospustilé pesničky, ktoré spieva­
l i bem akýchkoľvek ostýchavostí/:
Pán Boh daj dobrý defi
tomu vášmu domu
dala by sa pomilovať
ale nemám komu
Gazda fle fii doma
.sluha je na pólu
a pohoflič, t o je nad 15
fierosusje tomu.
Ma strflisku, na aotűsku léna muža pasia,
s ty muž, na muoj dušu, ty s i edno prasa.
Na strflisku, na aotusku máčala mu dávať,
a l e jeho puculjenka nechcela mu stávať.
Bodaj tebe fen« šedou s tvoju pucuXjenku,
ved da pánboh fieopusťiu s moju piSuIjenku.
102.
INFORM/TORI:
Huszárszky János, 1901, Nyíregyháza
Kosa András, 1896, Nyíregyháza
Gyuresko Mihály, 1901, Rokabokor
Gyureske Zsuzsanna, r.Antalová, 1903, Rókabokor
Zadubenszky Mihály, 1892, Rokabokor
Gerliczky Andrea, 1925» Rokabokor
Palicz Mihály, 1923, Rokabokor
Koska András, 1909» Bundásbokor
Gerhard András, 1894, Felsősima, Samőkabokor
Gerhard József, 1906, Felsősima, Samőkabokor
Racskó Ilona /Gerhard Józsefné/, 1908, FeIßősima,Samőkabokor
Bretka Andrásné, 1920, Felsősima, Samőkabokor
Sajben János, 1908, Felsősima, Samőkabokor
Sajben Jánosné, Czirjákotá, 1903, Felsősima» Samőkabokor
Szmolár András, 1898, Nyíregyháza, Sóstófürdő
MÜDr. Valent Mihály, 1901, Nyíregyháza
103»
NÉPRAJZI KUTATÁSOK A NYÍREGYHÁZA-KÖRNYÉKI "TIRPÁK"
BOKCRT/NYÁKON
/Kivonat/
A közlemény 1979-ben és 1980-ban, két szakaszban meg­
v a l ó s í t o t t rövid gyűjtőút eredménye,mely főleg e terepmun­
ka feldolgozását tartalmazza. A szerzőnek nem volt alkal­
ma a gyűjtőmunkájának eredményeit összehasonlítani, össze­
vetni a már publikált szakirodalommal és l e v é l t á r i forrá­
sokkal, gondolunk i t t elsősorban Márkus Mihály eddig meg­
j e l e n t tanulmányaira. Adatközléseiben inkább csak a ma é l ő
helyi lakosság közléseire támaszkodott és azok elbeszélé s e i t i d é z i . A beszámolő tehát voltaképpen az I t t e n i lakos­
ság ö s s z e s í t e t t n é z e t e i t foglalja magába, a saját szárma­
zásáról, sorsáról és népi kultúrájáról.
A számbavett és megvizsgált életformát, néprajzi Je­
lenségeket a szerző a következő nyolc témakörbe s o r o l t a :
A népélet általános Jellemzése; Gazdálkodás; A kender t e r ­
mesztése és feldolgozása;A n é p v i s e l e t ; A népi táplálkozás;
Mesterségek; Házépítés; A népdalok kérdése. Természetes,
hogy e nyolc témakör nem mutathatja be a "tirpák" etnikum
népi kultúráját a maga teljességében, már csak a rövidre
szabott kutatási idő miatt i s , de talán mégis támpontot
nyújthat a további kutatások számára.
A szerző az e l s ő témakörben a szlovák-tirpákok á l t a l
megszállt terméketlen és homokos tájnak termékennyé t é t e ­
lével / k u l t i v á l á s á v a l / foglalkozik.Életkörülményeik továb­
bi alakulását bizonyos társadalmi viszonyok és kapcsolatok
i s befolyásolták, amelyek - a magyarországi mezőgazdaság
társadalmasításáig i s - meghatározták és Jellemezték az
i t t e n i szlovák népcsoport é l e t é t . Ez elsősorban a Jobb és
újabb életkörülmények utáni vágyban,törekvésben nyilvánult
104.
meg, melyek eléréséhez i t t , a f e l v i d é k i gazdasági k ö r ü l ­
ményekhez v i s z o n y í t v a , a f e l t é t e l e k előnyösebbek v o l t a k . A
mezőgazdaság k i t e r j e s z t é s é v e l , a termőföld növelésével egy
bizonyos rendi elkülönülés /endogámia/ a l a k u l t k i , amihez
valószínűleg a k e z d e t i e l s z i g e t e l t s é g ü k i s h o z z á j á r u l t . í g y
például a gszdalegény csak gazdalányt v e h e t e t t f e l e s é g ü l , a
gazdalány pedig nem mehetett szolgalegényhez. Azonban i t t
hangsúlyoznunk k e l l azt i s , hogy ez nem j e l e n t e t t e a s z o l ­
gasorban élők d i s z k r i m i n á c i ó j á t / l e b e c s ü l é s é t / . A gazdák a
szolgákat és cselédlányokat mindig megbecsülték, mindenkor
b a r á t i viszonyban á l l o t t a k egymással.A f i a t a l a b b gazdák az
idősebb szolgákat és a cselédlányaikat á l t a l á b a n magázták.
A szolgák a gazda családjával egy a s z t a l n á l é t k e z t e k .
A szolga-személyzet egyik külön r é t e g é t az ún, "taksások" képezték. A gazda a taksásnak szoba-konyhás l a k á s t
adott bérbe, amiért néki 40 napot k e l l e t t ledolgoznia a
fontosabb mezőgazdasági munkák i d e j é n , például a r a t á s k o r .
Élelmezésükről s a j á t megük gondoskodtak. Azonban, amikor a
gazdának dolgoztak, akkor a gazda konyhájáról kapták az é lelmüket. Ezt a munkaviszonyt "udvorká"-nek nevezték.
A
szolga-személyzetnek és a taksásoknak egyaránt lehetőségük
v o l t vagyont s z e r e z n i . Keresetükből s e r t é s e k e t i s t a r t h a t ­
tak és azokat eladhatták,ebből f ö l d e t v á s á r o l h a t t a k . Ilyen
úton sok szolgalegény és taksás vagyont s z e r z e t t és a gaz­
dák rendjébe k e r ü l t .
A Nyíregyháza-környéki szlovák-tirpákok legfőbb meg­
é l h e t é s i forrása a mezőgazdaság v o l t . A h e l y i lakosság t á ­
j é k o z t a t á s a alapján a szerző l e í r j a a termőtalaj kimunká­
lásának menetét,a gazdálkodás intenzívebbé válásának
fo­
lyamatát. Amig a nyers t e r m ő t a l a j t nem művelhették meg k e l ­
l ő e n , addig elsősorban á l l a t t a r t á s s a l foglalkoztak. A f e j ­
lődés további szakaszában az á l l a t t a r t á s fokozatosan h á t 105.
térbe szorult. Majd a határban egyre nagyobb t é r t nyert a
gabonanemüek, valamint a kukorica és a burgonya termelése.
Aratás idején a felvidéki megyékből a szlovák aratók, mint
idénymunkások rendszeresen lejártak, akiknek sorait kiegé­
s z í t e t t é k a kárpátukrán munkavállalók is.A szerző gondosan
számbaveszi az életmódjukat, a munkájukat és keresetüket.
Hangsúlyozza, hogy a századforduló éveiben igen fontosnak
tartották a kukoricatermesztést. A 19. század végéig a ku­
koricát nemcsak sertéshízlalásra használták,e mellett igen
fontos táplálkozási cikk i s v o l t ! A termés tárolására J e l ­
lemzőek a "tengerigórék", melyek egyébként egész Szabolcs
megyében általánosak voltak.
A gazdálkodáshoz és a háztartáshoz különböző s z ő t t e ­
sek, p l . ponyvák, zsákok, abroszok szükségesek. A szerző
gondosan l e í r j a a kendertermesztés hagyományait, s a ken­
derfeldolgozás folyamatát. Számbaveszi ez egyes munkafázi­
sokra vonatkozó terminológiát és a vászonkészítési techni­
kát.
A népviselet, a szó szoros értelmében, i t t már nem dí­
vik. A szerző mégis megkísérelte - a régi ruhanevek doku­
mentálásáért, az 1920-as évekből fennmaradt családi fény­
képek alapján - a korábbi v i s e l e t egyes darabjainak szám­
bavételét és l e í r á s á t .
A táplálkozás módjait a szerző az 1920-19AO-es évekre
vonatkozóan í r t a le.Megkülönbözteti az ünnepnapi és a hét­
köznapi étkezés rendjét.Sorraveszi az archaikus ételek ké­
s z í t é s i technikáját i s , főleg azokat, amelyek ősi szlovák
hagyományokra vezethetőek v i s s z a .
A szlovák-tirpákok mesterségbeli tevékenységéről meg­
á l l a p í t j a , hogy ez a gazdálkodási és háztartási szükségle­
tek ellátására szorítkozott. Az e l s z i g e t e l t térségben é l ő
lakosság a szükséges dolgokat sajátmaga igyekezett e l ő á l 106.
lltani: pl. mezőgazdasági szerszámokat, kisebb-nagyobb ko­
sarakat. Egyesek elsajátították a kovácsmesterséget, mások
asztalos,kerékgyártó, kádár, szíjgyártó munkákat is elvál­
laltak. Csaknem minden házban értettek a házi célokra szük­
séges circkseprük készítéséhez is. De akadtak köztük olya­
nok is, akik a seprűt piscra termelték!
A szlovák-tirpákok a lekőházaikat - a nyírségi magyar
lakossághoz hasonlóan - döngölt földből építették. A lakó­
házak efaj ta építését a szerző nagy gonddal írja le; számbaveszi a szerkezeti elemek szlovák terminológiáját is.
A szlovák népdalkészlet /repertoár/ állományát szegé­
nyesnek minősíti. Az utolsó két nemzedékhez tartozók a ré­
gi szlovák népdalokat már egyáltalán nem ismerik, s a leg­
idősebb nemzedék emlékezetében is már csak kevés szlovák
népdal maradt fenn.
A közlemény az adatközlők névsorával zárul.
Szerkesztői megjegyzés
Dr. Jen Koma néprajzkutató szlovák nyelvű közleményéről el
kell mondanunk,hogy nyelvi nehézségekből adódóan abban el­
írási, gépelési hibák is előadódhatnak, melyek korrigálá­
sát a szerző, időhiány miatt, nem végezhette el. Ezért az
olvasóktól elnézést kérünk. A szerző kérésének is eleget
téve, fel kell hívnunk az olvasók figyelmét arra is, hogy
a szerző az adatközlők szubjektív közlését, véleményét vet­
te át,melyek nem mindenkor helytállóak, tehát ezek hiteles,
tudományos adatokként nem kezelhetőek.
107.
JÓSA ANDRÁS MÚZEUM KIADVÁNYAI
1« Caallány Dezső: Jósa András irodalmi munkás­
sága Bp. 1958. p.116
1 2 . - Ft
2 . Jósa András r é g é s z e t i és múzeumi vonatkozású
h í r l a p i c i k k e i 1889-1900. Bp. 1958. p.184
1 4 . - Ft
3a.Telepy K a t a l i n : Benczúr. Nyíregyháza 1963.
p.72 + 172 kép
t /elfogyott/
3b.Jósa András r é g é s z e t i és múzeumi vonatkozású
h í r l e p i c i k k e i 1901-1907. Bp. 1968. p.225
1 6 . - Ft
4. Csallány Dezső: Népvándorlás- honfoglalásko­
r i bizánci r é g é s z e t i kapcsolataink. Nyíregy­
háza 1965. P.22
/elfogyott/
5. Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I .
Néprajz. Nyíregyháza 1975. p.132
1 2 . - Ft
6. Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I I
Babus J o l á n : Néprajzi tanulmányok a beregi
T i s z a h á t r ó l . Nyíregyháza 1976. p.l63
1 5 . - Ft
7 . Honismereti kutatások Szabolcs - Szatmárben
I I I . H e l y t ö r t é n e t . Nyíregyháza 1976. p.104
1 2 . - Ft
8 . Néprajzi kutatások Nyírlugoson I . Népi é p í t ­
kezés. Nyíregyháza 1977. J>.l45
2 0 . - Ft
9 . Nyíregyházi s z l o v á k / " t i r p á k H / n y e l v j á r á s i és
n é p r a j z i emlékek I . Nyíregyháza 1977. p.171 / e l f o g y o t t /
10. Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IY
Néprajz. Nyíregyháza 1977. p.145
1 5 . - Ft
1 1 . Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban V.
Gombás András: Lapok Tiszevesvári t ö r t é n e t é ­
ből I . Büdszentmihály t ö r t é n e t e . Nyíregyháza
1978. p . l 2 8
1 3 . - Ft
12. Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban VI
Páll I s t v á n : Szabolcs-Szatmár megye n é p r a j z i
b i b l i o g r á f i á j a . Nyíregyháza 1978. p.155
14,5o it
1 3 . Jósa András r é g é s z e t i és múzeumi vonatkozású
h í r l a p i c i k k e i 1908-1918. Nyíregyháza 1978.
p.228
3 0 . - Ft
14. Honismereti kutatások Szabolcs - Szatmárban
VII. I p a r i üzemtörténet. Nyíregyháza 1979.
p.228
22,5o R
15. Néprajzi kutatások Nyírlugoson I I . Gazdálko­
d á s . Nyíregyháza 1979. p.172
1 7 . - Ft
16. Honismereti kutatások Szabolcs - Szatmárban
VIII, Hunyadi Jó2sef:Lapok Tiszavasvári t ö r ­
ténetéből I I . Tiszabüd t ö r t é n e t e . Nyíregyhá­
za 1980. p.157
15 f 5o Ft
1 7 . Bodnár B á l i n t : Kisvárda környéki népmesék.
Huszár István i l l u s z t r á c i ó i v a l . Nyíregyháza
1980. p.174
18,5o It
18. Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX
H e l y t ö r t é n e t . Nyíregyháza 1981. p.168
1 7 . - Ft
19. Nyíregyházi s z l o v á k / " t i r p á k " / n y e l v j á r á s i éa
n é p r a j z i emlékek I I . Nyíregyház« 1981. p.107
1 0 . - Ft
\
Download

Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek 2.